Sziasztok!

Elég régen jelentkeztem saját bejegyzéssel, régóta Aletta tartja a frontot, ezért a héten kétszer is jövök a kis családi projektemmel! :)
Meglepő módon ma egy csináld magad posztot hoztam, amiben egy kincsesláda készítését mesélem el, pénteken pedig majd Alex új kalózszobáját mutatom be, ahová a ládák készültek.
Mivel Húsvét miatt a hétfői bejegyzés kimaradt, így a szokásos hétfői újrahasznosítást és a keddi bútortémát összevontam ebbe a mai bejegyzésbe.

Minden kalóztörténet elengedhetetlen kelléke a kincsesláda, ami nélkül a legegyszerűbb kalóz is csak "szánalmas tengeri patkány". Ha pedig egy kis kalózkapitány megszámlálhatatlan kincseire gondolunk, aminek helyet kell találni a szobában, nem is lehet kérdés, hogy mire van szükségünk. Így hát amikor eldöntöttük, hogy Alex új szobáját a kalóz témára fogjuk hangolni, az első gondolatom az volt, hogy: kell egy láda!

Persze rögvest körülnéztem a Vaterán és egyéb helyeken, és találtam is jó pár utazóládát, de amik jól néztek ki, azok csillagászati áron voltak, a többinek meg nem lett volna értelme. Ezért mivel amúgy is szerettem volna valami ajándékot saját kezűleg készíteni Alexnek az új szobájába, inkább magam vágtam bele a ladagyárba. (resp. Tímár Péter :) )

Tekintve, hogy nálunk az újrahasznosítás kötelező, először körülnéztem, hogy mit tudnék felhasználni. Szerencsére a borospincém árvíz által megviselt padlójának bontott anyagát (Parador Fruit and Wine)  még nem kukáztuk ki, és a mérete is, meg a mintája tökéletes is volt. Padlóra már azért nem volt alkalmas, mert az illesztések itt-ott szétdagadtak, de kincsesládának keresve sem lehetett volna jobbat találni. Némi méricskélés és számolgatás után kiderült, hogy két ládára való anyagom van, ami azért volt jó hír, mert így el tudtam készíteni az első ládát meglepetésként, a maradék anyagból pedig Alexszel közösen csinálhattunk egy másikat. Tudjátok, hogy az apa-fiú közös alkotás számomra mennyire fontos, arról nem is beszélve, hogy a gyerekek sokkal jobban értékelik azokat a dolgokat, amikhez saját munkájukkal is kötődnek. :)

A deszkák tehát megvoltak, de egy ládához azért még sok minden más is szükséges: a láda aljának és tetejének megerősítésére két falap, a sarkokhoz lécek, a láda tetejének illesztéséhez zsanérok, a lezáráshoz lakat és lakatpánt, aztán sarokvasak, és persze a mozgatáshoz fülek. Felkerekedtem hát a kedvenc barkácsáruházamba, a Bauhausba beszerezni a hiányzó dolgokat. (Ez itt a fizetetlen reklám helye, de ha valakinek van kapcsolata a reklámosztályhoz, csak szóljon! :) Azért szeretem egyébként, mert a választéka más (és bővebb), mint a többi, és néha nagyon jó dolgokat lehet találni, a Fürdővilág például kifejezetten színvonalas.)
Most is sikerült mindent megvenni -bár ezúttal nem úsztam meg olcsón, mivel a réz szerelvények elég drágák, de hát ezek tetszettek legjobban-, így végre kezdődhetett a munka.

Először a "deszkákat" vágtam méretre, majd az alap és fedlapokat. Szépen lecsiszoltam amit kellett, majd a sarokléceket rögzítettem az alaplapokhoz.

Következő lépés a deszkák összeillesztése és felcsavarozása volt. Az illesztések nem sikerültek tökéletesen (mint utóbb kiderült, a gérvágó fűrész gyárilag rosszul volt beszintezve), de annyira azért nem zavart, mert eleve úgy terveztem, hogy a csavarokat biztonsági okokból majd letakarom. A fedőlapot egyébként azért erősítettem meg egy fenyőlappal, mert azt akartam, hogy asztalként is használható legyen, márpedig a laminált lapok merevítés nélkül behajlottak volna.

Jöhetett a fogantyú felszerelése, majd összeszerelhettem a ládát és a tetejét. Mivel a tető a merevítés miatt elég nehéz lett, kellett két biztonsági pánt, hogy kinyitva ne zuhanjon hátra. Lehet, hogy ezt majd gázrugóval váltom ki, hogy lecsapódás ellen is védve legyen, mert bár Alex nagyon jól kezeli, Alibaba még képes bármilyen őrültségre.

Már csak a lakatpántot kellett a helyére tenni és készen is volt a láda. A lakatpánt egyébként különösen tetszik, mert lakat nélkül is zárható.

Az első menet itt véget is ért, Alex megkapta a meglepetésládát,  a második láda összeszerelésében pedig már személyesen is segédkezett.

Amikor mi elkészültünk, akkor vált igazán családivá a munka: Aletta következhetett a saroktakarások felragasztásával. Ehhez szintén a Bauhausban találtam öntapadós tapétát, amit megfelelő csíkokra vágva ragasztgatott fel Aletta. A ládákat közben persze Alex és Alibaba is tesztelték. A csíkokat biztonság okáért szögbelövővel is rögzítettem.

Végül utolsó lépésként jött a sarokvasak rögzítése, illetve az alsó sarkokra a filcpárnák felragasztása. Utóbbira azért volt szükség, mert a ládát gyakran húzogatja Alex a padlón, ami hosszú távon elég szomorú hatással volna az esztétikai élményre.

Ha valaki kedvet kapott hozzá, akkor bármilyen szép famintájú laminált padlóból megcsinálhatja a ládát, a lehetséges kulcsszavak a kereséshez: fruit, wine, vintage. A Bauhausban például van egy típus, azt hiszem wineyard néven. Kevésbé élethű, mint a Parador Wine and fruit, viszont olcsóbb. Amire érdemes figyelni: sokkal valóságosabb hatást kelt, ha keskeny, fózolt darabokat használunk, mivel itt a lécek találkozása 3D hatású. Természetesen pácolt falécekből is készülhet a láda, ennek annyi hátránya van, hogy nagyon jól le kell kezelni a szálkásodás elkerülése érdekében. A fémrészekhez réz helyett a jóval olcsóbb aluminium, vagy acél is megteszi, ehhez viszont érdemes antik hatású kalapácslakkot venni és azzal lefesteni. Ha pedig a még tökéletesebb hatás a cél, akkor a sarkok lezárásához használjunk valamilyen szép bőrcsíkot, vagy vékony lemezből hajtsunk rá sarokvédőt.

Hát így készül egy (két) kalózláda. Viszlát pénteken, akkor megmutatom, hol találták meg a helyüket! Addig is itt egy kép kedvcsinálónak. :)