Bár a héten szabin vagyok, a hétfői (azaz tegnapi) napot még az átépítésen töltöttem. Szándékosan nem átalakítást írok, mert ez most már kő keményen átépítés és belsőépítészet, nem egyszerű "festegetünk, tologatunk, dekorálunk lakberendezősdi". Minden nap kiderül valami disznóság, ami a tulajdonosnak plusz költség, a mestereknek plusz idő, nekem plusz szervezés, a szomszédoknak plusz zaj. Az alattunk lakó már tegnap és ma is felcsengetett, hogy mikor lesz már vége az egésznek, ami azért ironikus, mert a házat ő építette és így igazából ő miatta vannak a plusz dolgok. (Külön kérésre ezentúl csak úgy fogom említeni őt, hogy Mekk Elek.) Sajnos elég hitvány a minőség, akármibe is botlunk. Azóta pedig, hogy szabin vagyok, folyamatosan csöng a telefon, pedig csak fél nap telt el nélkülem. Sebaj, a lényeg, hogy a végeredmény jó legyen és hogy ne jövő héten kelljen majd szétszedetnem mindent, mikor már félig kész vagyunk. Egyébként meg a tulajdonos küldött gyönyörű fotókat és a villanyszerelő is fotóz, ha végeztek és este összeröffenünk nálam, mert útba esem neki hazafelé.
Ja igen, ha csak most csatlakozik be valaki, annak üzenem, hogy a látványterveket itt találja.
1. A hétvégi aljzatbetonozáshoz szerencsére több anyagot rendeltünk és nem kevesebbet, mint amennyit kellett volna, így a megmaradt 27 zsák Topcem Pronto és az 1 zsák Topcem visszament a MAPEI-be és az értékének 90%-át vissza is térítik.
2. A festő egész hétvégén a fűrészporost kaparászta. A tapéta jött a silány minőségű vakolattal együtt, így újabb plusz munka és plusz költség vár ránk. Az egyik képen az látható, hogy a mennyezetet simogatjuk, miközben porlik az egész. Azon a képen pedig, ahol a lépcső egy része is látszik, ott a lépcsőtől nem messze van 3 csavar is, ami 2 cm-t kiáll a mennyezetből. A kedves festő úr szerette volna mennyezet síkig leflexelni, mire kiderült, hogy a kb 2,5 cm átmérőjű anya nem egy anya, hanem egy gömbacél, amit senki nem tud, hogy miért kell vagy mire való, de állítólag nem az tartja össze a házat és csak azért lógatták túl, mert így könnyebb volt levágni. Hát a festőnk most megjárta vele, mert annyira kemény volt a cucc, hogy a flex beletört, ő meg majdnem ott maradt, mikor beleállt a fejébe, mert a flex darabka nem a védőszemüveg és nem is a kobak felé repült, hanem valahova a kettő közé. Most próbál valami komolyabb védő hacukát szerezni és csak a bal oldali (már majdnem teljesen átvágott) acélt vágja le, a másik kettőt fával burkoljuk majd be, mintha a lépcső folytatása lenne. Azért valahol örülök, hogy nem lett meg az első hősi halottja az átépítésnek...
3. A festő az emeleti kisfalat is megtoldotta, mert egyáltalán nem volt függőleges, 3 cm volt a falban ezen a nem túl nagy szakaszon (hála a zajért panaszkodó szomszédnak, aki a házat építette ugye). Most a bal oldala az eredeti, a jobb oldalán plusz bő 3 cm van, középen meg mindenféle méretű rátoldás volt szükséges. Most viszont, hogy a toldás elkészült, végre párhuzamos a lépcső a fallal, és a lépcsőre érkező 2 cm-es faburkolat és az 1 cm vastag edzett üveg lépcsőházi fal szépen befér egy apró távtartóval a bő 3 cm-es résbe. A padlóburkolatból régi szélétől jócskán odébb van az új padló széle, de ezt az új fapadló szépen le fogja takarni.
4. Mikor ez elkészült, jöhettek az üvegesek (DUALGLASS), akik egy farost lemezből modellezték le a leendő korlátot. Mind a ház bejárati ajtaja, mind a lakásé 210 cm átló mérettel bír, tehát úgy kellett megoldjuk az üveget, hogy formára még csinos legyen, de az üveg egy darabban beszállítható legyen a házba. Úgy érzem sikerült ezt összehozni és mivel a farost lemezzel ki tudtak menni a házból, így az üveggel is be tudnak majd jönni. Újabb adalék egyébként a horror sztorikhoz, hogy mikor a menetes száraknak a helyét fúrták be a födémbe, akkor a 3 cm vakolat alatt kb. 2 cm betont fúrtak, majd bezuhant a fúróval az ember majdnem könyékig, és onnantól számítódott megint a beton. Jó kis födém, mi? Így több, mint fél méteres menetes szárakat kellett betolni a falba, hogy az üveg ne potyogjon le róla és elbírja majd saját súlyát is és a lépcsőjét is, ha esetleg szükség lesz erre. Bár a Gáspár lépcsősök esküsznek rá, hogy ez olyan, mint a LEGO, megtartja magát, de jobb félni, mint megijedni. Ja és nem mellesleg ajánlom figyelmetekbe a vízmértékes képet, amin látszik, milyen szépen "síkban van" a mennyezet. Mivel az üveg 20 cm-t fedésben lesz a fallal, így a felső 20 cm-ét lefestjük fal színűre, hogy alatta ne látszódjon át a piszok és így most nem vízszintesre kell festeni a csíkot, nem párhuzamosra az üveg élével, hanem kanyarban. Ragyogó. Nem baj, DUALGASS ezt is megoldja.
5. Azt nem is említettem, hogy az üvegesek végre elvitték a saját raktárukba a régi ajtókból kiszuperált Tiffany üvegeket, hogy ha egy mód van rá és míg el nem adja a tulaj, addig több ember már ne lépjen rá. Tényleg, nem kellenek valakinek???
6. A burkoló bácsi is belecsapott a lovak közé tegnap. Szépen kiegyengette a fal egyenetlenségeit csemperagasztóval, kiszigetelte a padlót és az összes élt is, aztán elkezdte beszabogatni a padlócsempét a wc-be, majd gyönyörűen le is tette. Figyeltem a vízmértéket, nem csalt a kolléga. Nagyon szép lesz a végeredmény. Azt is mondhatnám, hogy dögös. Ki ne felejtsem itt sem a cuki meglepetés részt. Mikor a küszöböt fal akartuk szedni, kiderült, hogy 2 zártszelvény között egy fadarabka alkotja mindössze. A flexre hamar ráolvadt a cucc, így leszaladt a burkoló fémhez való korongért és ameddig tudta a széleken megvágta, onnan pedig kézi fémfűrésszel (nyél nélküli) addig reszelte, míg át nem ért a zárt szelvény teljes keresztmetszetén. Még nézni is rossz volt. Brrr. de a végeredményért, és hogy ne álljon le a munkával megcsinálta a burkoló bácsi. Nem ez az első akadály az életében azt gondolom.
7. A légkondisok ismét belelendültek a munkába és mindezt egy laza levegőben járással kezdték. A kültéri egységet megnézegették, a beltérieket mind leszerelték, falba vésegették, hoztak új korszerűbb hűtőközeget is a rendszerhez és a levegőben járás közben azt is kiderítették, hogy a ház külső fa burkolata lobog, mint a zászló. Nagyjából nem is értettük, mi tartja a helyén. Én is kimentem, én is megnéztem és én is "dicsérgettem" a kivitelezőket...
8. Hétvégén megtelt a konténer, így hétfőn, mikor megérkeztem mindenhol szemét kupacok voltak. De most már van szép új konténer és ma a festő felugrott, hogy a saját szemetét és az aljzatosokét (akik már nem jönnek vissza) szépen lehordja. Köszönjük kedves festő úr!
Ha tetszett a bejegyzés, legközelebb is tarts velem!
A bevezető részt itt olvashatod:
Egy budapesti lakás újragondolása
A többi nap eseményeit pedig itt:
