Hétvégén sem álltak le a munkálatok az átépítésen (a látványterveket itt láthatjátok). Én sajnos nem tudtam ott lenni, de a kedves mesterek csináltak nekem pár képet telefonnal. A család viszont itt volt ma, mert megvették a hálóba az olvasólámpát az IDdesign-ból, és elhozták a pitypangos tapétát és a gyönyörű rózsaszín színváltós, hamvas szőnyeget a FANCY HOME-ból, amik a gyerekszobába kerülnek (a gyerekek megőrülnek érte). Ja meg rendeltek szőnyeget a nappaliba RIO-ból. Ezüstöt, jó szőröset, barátságosat. A lámpát megkaptam, mert holnap viszem a lakásba és felpróbáljuk a falra a villanyossal. Szeretnénk direktben, a lámpán kapcsolni, hogy ne lógjon egy ronda kábel a konnektorig a falon, ehhez kicsit meg kell műtsük. Lássuk tehát, mi is történt szombaton és vasárnap!
1. A festő kollégák lehántották a fűrészporost a gyerekszoba, a hálószoba és a nappali falairól. A falakról még csak-csak levált, de a mennyezetekről vakolattal együtt jött le sajnos, így fátyoltapétát kell majd használni, mert vakolásra most nem igen lesz idő, nem tudnánk megvárni, míg kiszáradnak a felületek. A tapétára felrajzolt és bemért villany kiállásokat még pénteken átjelöltem csavarhúzóval és teleírtam a tapétát, hogy mi megy, mi marad, így továbbra is megvannak a jelöléseink, nem tűntek el a tapétával együtt a konténerbe.
1. És ami még ennél is izgalmasabb (kinek mi az izgalmas ugye...), elkészült az aljzatbeton az előző bejegyzésben emlegetett MAPEI Topcem Pronto anyag segítségével. A beton olyan volt, mint a száraz beton, nagyon kevés víz kellett egy keveréshez, mindössze 1,7 liter (nem csoda, hogy 4 nap alatt kiszárad majd). Nehéz dolga volt vele a fiúknak, nem is sikerült tükör sima felületet húzni, de azért a szintet sikerült mindenhol tartani. Aztán mikor a betonozás elkészült, kis tipegőt csináltak a srácok a festőknek, mert ők később távoztak és vasárnap vissza is mentek még kapirgálni. Állítólag annyira gyorsan száradó betonról van szó, hogy fél nap után már rá tudtak lépni a fiúk oda, amit legelőször csináltak. Holnap a lakásban leszek, saját szememmel is megvizsgálom, kipróbálom.
Az első képen az unokaöccs, Danika kémleli a munkát. Hihetetlen, de imádja a betont! És erről csak is az apukája, az unokatesó tehet, aki segített nekünk most ebben a váratlan helyzetben, mert erre nekünk nem volt most emberünk. :-)
Fotók: Radányi Zoltán és Rózsa Sándor
Ha tetszett a bejegyzés, legközelebb is tarts velem!
A bevezető részt itt olvashatod:
Egy budapesti lakás újragondolása
A többi nap eseményeit pedig itt:
