Thomas Raschke honlapjára drótbútorok keresgélése közben akadtam rá. A drótbútorokat majd inkább holnap teszem fel a blogra, mert annyira megtetszettek Thomas Raschke művei, hogy inkább ezeket osztom meg előbb az olvasókkal.

Abból, hogy drótbútorok keresgélése közben akadtam rá ezekre a kincsekre, már lehet következtetni arra, hogy imádom a drótbútorokat és a drótból készült tárgyakat. Raschke alkotásai olyanok, mint az ArchiCad vonalas rajzai. Ha nem tudjuk, hogy igaziak, még azt is hihetjük, hogy számítógéppel készültek. A szemfülesebbek azonban észrevehetik, hogy a nyitókép bal alsó sarkában látható a műtermi háttérpapír tekercse.
Kezdő képnek szándékosan a lakberendezéssel kapcsolatos tárgyai kerültek, de megmondom őszintén, hogy én az oszlopos fúrót, a köszörűt, a kompresszort vagy a frigót előbb betenném a nappali sarkába szobadísz gyanánt. Rettentően tetszenek. A térből "vonalasságuk" miatt nem sokat vesznek el, a szellősséget meghagyják. Egy hófehér háttér előtt nagyon jól érvényesülnek. Fekete-fehér enteriőrökben nagyon jól mutatnának, de ha egy tűzpiros kanapé mellé kerülnek vagy bármilyen erős színt teszünk még a helyiségbe rajtuk kívül, úgy a kontraszt révén valószínűleg még jobban életre kelnek.

Ezek a darabok mind kézzel készülnek. Egy ilyen asztal és szék, akár 6 hétig is készülhet Raschke konyhájában. Szándékosan nem készít embereket, csupán kusza vonalakat acélból, amelyek a drót vastagsága révén akár 5 m-ről is tökéletesen láthatóak.
Raschke otthagyta az aranyművességet, hogy szobrászattal foglalkozhasson és mai napig büszke arra, hogy legyőzte a számítógépet, mert 20 éve nélkülük is elő tudja állítani drótcsodáit első gépe, egy CNC maró óta.

Raschke más műveket is előállít, ezért érdemes ellátogatni a honlapjára.