Tegnapelőtt majdnem egész nap bejárati ajtó nélkül üldögéltem itthon, mert elvitték felújítani. A projekt komoly szervezést igényelt, mert mind kívülről, mind belülről a házhoz kellett igazítani a színét és mivel nem egy cég csinálta az ajtó külsejének és belsejének "átöltöztetését", így össze kellett hangolni a csapatokat.
A végeredmény önmagáért beszél, de a cikk folytatásában az ajtó teljes történetét elolvashatjátok.
A bejárati rész még nincs készen, mert hiányzik egy-két szálcement takaró elem a fémes részekről és a kültéri világítás is problémás antracit színben, ezért ha valaki tud szép modern kültéri antracit lámpákról, kérem jelezze!
Amikor elkezdtünk építkezni, arra jöttünk rá, hogy nekünk sokkal jobban tetszenek azok a házak, ahol a szokatlan házszín mellé egy attól elütő, érdekes színű ajtó társul, ezért az Actual-nál megrendeltük és meg is kaptuk ezt a csodaszép darabot. Az Actual-nál dolgozó kollégák repestek az örömtől, mert az ausztriai cég itthon eddig nemigen tudott színes ajtót eladni, nyugati szomszédainkkal ellentétben ugyanis ennek itthon egyáltalán nincs divatja.
Beépítés után így nézett ki az antracit (RAL 9016) és narancssárga (RAL 2010) ajtó.
Belül pedig ez lett a végeredmény. Sajnos akárhogy kerestem, nem találtam ennél jobb képet. A történet folytatásából ki fog derülni miért.
Miután úgy gondoltuk, hogy a házunkban kívül-belül egyaránt az antracit-törtfehér-narancssárga fog dominálni, és azt is tudtuk, hogy a ház külsejére réteges szerelt homlokzatburkolatot képzeltük el, így nyakunkba vettük a várost és igyekeztünk fellelni az antracit-törtfehér-narancssárga színkombinációhoz passzoló homlokzati burkolólapokat. A Trespa-nál meg is találtuk álmaink enyhén csillogó, ámde méregdrága színeit. Sajnos miután elkészült a költségbecslés, le kellett erről mondjunk és mivel máshol nem találtuk meg ugyanezt a narancssárgát, így el kellett kezdeni más színekben gondolkodni. Valahogy ekkor történhetett, hogy a törtfehér szín lekerült a napirendről, legalább is, ami a ház külsejét illeti. Ez köszönhető nagyrészt annak is, hogy a szomszéd ház akkor már félig be volt burkolva Cembrit lapokkal törfehér és bordó színben és a fehér igen hamar el kezdett piszkolódni.
Az Eternit cégnél is sok időt eltöltöttünk, de végül a Cembrit-nél találtuk meg azt a szürkét, ami remekül passzolt a Rheinzink tetőnk zöldbe hajló antracit szürkéjéhez (RAL 7010), és még az ajtó klasszikus antracitjához (RAL 7016) is elment és e mellé a zöldesszürke mellé egy érdekes sárga kombinációs színt. Sajnos ennek a színnek nincs benne a RAL kódja a rövidített színskálában.
Természetesen az ajtó narancsához sajnos nagyon nem passzolt, de amiért szerelemszínpár volt első látásra Pepének is meg nekem is, így a narancssárgának "mennie kellett".
A végeredmény a burkolat elkészülte után a vártnak megfelelően siralmas volt, így természetesen ki kellett találni, hogy a későbbiekben milyen megoldással változtassuk meg kedves narancssárga ajtónk külsejét, még ha belül esetleg meg is marad a színe.
Aztán eljött a pillanat, hogy belül is terítékre került a színtervezés. Belülre a törtfehér színt meg szerettük volna hagyni domináns színnek, ha már a ház külseje annyira sötét lett. Kombinációs színnek még egy darabig a narancsot.
A berendezés tervezésekor Pepe beleszeretett ebbe az ID design vázába és ezért megvettük és a bútorokat is ilyen színűre csináltattuk. Akkor persze még nem tudtuk, hogy 2010-nek ez lesz a divatszíne. Azt gondoltuk, hogy legalább 5 évig mi nagyon egyediek leszünk. Na mindegy. Még mindig nagyon imádjuk ezt a türkizt, tehát egy darabig még biztos marad, ha letűnt trendisége, ha nem.
Azért valljuk be, hogy a naranccsal elég érdekes lett volna a végeredmény, de beköltözésre a melósok teljesen tönkre tették a fényezését az ajtónak, így belül sem maradhatott meg. Sajnos nem találtam meg azt a fotót, ami azt példázza, hogy az építőipari dolgozók milyen nagy becsben tartják a lakók tulajdonát és mennyire vigyáznak annak testi épségére, de látatlanban is higgyétek el nekem, hogy borzalmas állapotban volt az ajtó, mire beköltöztünk. Letakaríthatatlan volt, tele sérülésekkel.
(A rusztikus padló az albérletünkből való, nem kell megijedni. Sajnos kiadó modern lakás nem volt a házunkhoz közel, nekünk pedig az volt a fontos, hogy felügyelni tudjuk az építkezést.)
Miután kívül a ház nagy része a klasszikus antracit (RAL 7016) helyett zöldbe hajló antracit (RAL 7010) lett, így belül nem hagytuk meg az antracitot és az akkorra már kigondolt belső színekhez igazítva a Caparol Perlbeige (RAL 1035) metál színére kenettük át a keretet.
Itt látható - pont a bejárati ajtó szemszögéből -, hogy belül a törtfehér a domináns szín, némi türkizzel, drappal, füstszínnel és ezüsttel.
A kérdés csak az volt, hogy az ajtó a tapétához, a kerethez vagy a falhoz igazodjon, ezért elmentem az Aranyfotel-be és végigböngésztem a műbőr és bőr kínálatukat.
Belülre a tapétához illő bőröket is találtam...
..., és a falhoz passzolókat is.
Én nem tudtam választani, így végül Pepe döntött a középső törtfehér lakkbőr mellett, mert tetszett neki, hogy fényes és nincs mintája, de mivel csak fotón látta, így igen-igen megdöbbent, mikor az ajtó elkészült és szembesült vele, hogy mennyire más a kis minta és a 2 nm-es ajtó.
Nekem rettentően tetszik a végeredmény, mert ugyan szokatlan dolog egy ajtót szado-mazo szerkóba öltöztetni, de egy ablaktalan helyiségről lévén szó, nagyon jól mutat az ajtón megcsillanó fényfolt, ami kellemesen kivilágosítja a belépőnket. A végeredmény ismét a Pólya bútor-nak köszönhető, akik szivacsot ragasztottak az ajtóra, az ütköző gumi levétele után felragasztották a műbőrt, majd miután az "meghúzott", visszaragasztották a gumi ütköző csíkot.
A külső munka matricázós technikával történt. A Graphixline egyik kollégája elvitt egy darab sárga palát, amit beszkenneltek, 20 féle színvariációt készítettek, majd a kárpitosoknál a bakokra fektetett ajtót bematricázták még a műbőrözés előtt. A tökéletesen "színhelytelen" fotón látszik az egyes színmintákon a sáv, ami pluszban be lett laminálva. Ettől a laminátumtól egy kicsit érdesebb, mattabb és sötétebb lett a fólia és persze kevésbé sérülékeny.
A technológiai sorrend végül is mindegy, hogy előbb matricázunk vagy előbb műbőrözünk. Ebben az esetben a kárpitosok kérése volt, hogy hadd legyenek ők az utolsók, mert a törtfehér lakkbőr kényesebb, nehezebben pótolható, cserélhető.
Itt látható, hogy hogy néz ki oldalról egy kétszínű ajtó. Szerintem egyáltalán nem zavaró a látvány.
Annyit érdemes tudni, hogy nem csak sík felületű tárgyakat lehet kárpitozni, matricázni. Természetesen lényegesen könnyebb, de a kárpit munkáknál az ívelt részeken szabásvonalakat alkalmaznak, a matricázás során pedig hőlégfúvásos melegítéssel "domborítják rá" az öntapadós fóliát a felületre, amit nyomtatás után és felrakás előtt laminálnak. Ebben az esetben természetesen fontos a technológiai sorrend, mert a hőlégfúvó nem tenne jót a másik oldali bevonatnak, így a matricázást kell első lépésben elkészíteni.
Remélem mások is kedvet kaptak tárgyaik hasonló jellegű felújításához!
