Tegnap elugrottam a Műcsarnokba, hogy eleget tegyek kiállítás bemutató kötelezettségeimnek és persze, hogy kielégítsem dizájn iránti szomjúságomat is.
A kezdeti problémák - úgy, mint dugó, parkolási nehézségek - után 2-3 óra alatt sikeresen végigjártunk Szandra barátnőmmel minden standot. Mindent megfogdostunk, begyűjtöttünk, én mindent lefotóztam, így bőséges képanyaggal és információdömpinggel tudok szolgálni. Sokan ugyan fanyalogva mennek már el ezekre a kiállításokra és sopánkodnak, hogy évről évre rosszabb mindegyik, de én valahogy mindig megtalálom azt a pár dolgot, ami miatt én úgy érzem, hogy mindenképpen megérte kimenni. Most is így történt. Egy bizonyos komódtól jó darabig nem tudtam tágítani és azt hiszem még sokáig az agyamban fog motoszkálni, hogy mikor és hol lesz nekem ilyenem...

A kiállítás látogatószámát jól le lehet mérni a képeimen. Gyakorlatilag szinte minden standot sikerült üresen lefotóznom komolyabb rákészülés nélkül. Szóval menjetek, menjetek, erre buzdítanék mindenkit, nehogy aztán jövőre ne legyen Lakástrend a Műcsarnokban!

Az enigmaglas standja fogadott elsőként. Szép, igényes mintájú, minőségi üvegek voltak kiállítva.

Vele szemközt a wenga manufacture kifinomult, luxus minőségű bútorai kerültek kiállításra. Nagyon szép textilbőrökkel bevont bútoraikon több helyen Swarovsky díszítés van. Nagy mennyiségben egyeseknek sok lehet, de egy szállodában biztosan kibírna mindenki pár napot egy ilyen enteriőrben.

A KARE standja idén sokkal visszafogottabb volt, mint tavaly. Most a giccs részleg csak 1 szegletbe költözött be, a többi rész a világtrendekre és az indusztriális hangulatra lett hangolva. Az etno stílusnál egy kicsit soknak éreztem a nem éppen stílusos darabok alkotta felhozatalt, de a tárgyakból összeálló festmények parádésak voltak.

A bal oldali képen a Max city francia stílusú standja látható, amely mozgalmassága ellenére is az ízlésesség határán belül maradt, viszont a MODIMO cég kellemes,  piros-fekete-fehér standján leledző installációról nem tudtam eldönteni, hogy vicc-e vagy véresen komoly.

Antolini standja szokás szerint lenyűgözött, de az idei még a tavalyinál is sokkal jobb és ötletesebb volt, a kiállított kövek pedig mesések. Újdonság is van a kínálatban, nem is akár milyen mart mintájú kövek. Muszáj élőben látni őket! Ráadásul Luigi évről évre tökéletesebben beszél magyarul. Most már szinte akcentusa sincs.

Antolini olasz kollégáinak standja volt a kövekkel szomszédságban. Gyönyörű inox konyhájuknál csak egyetlen dologba tudtunk belekötni. Nem éreztük összeillőnek a műanyag szerelvény végződés és az inox párosítást. Javasoltuk nekik kompozit, kristály használatát helyette, hogy még több női szívet dobogtassanak meg az ALPES konyhák. Az olaszok aranyosak, szeretjük őket, főleg mert nem küldtek el ezek után a csudába minket.
A középső képen azt láthatjuk, hogy szükség esetén a főzőlapok felhajtásával újabb 60 cm munkalap nyerhető a már meglévőek mellé.
A mozaikot Pálinkás Mariann készítette. Nagy kihívást jelentett számára, hogy egy klasszikus technikát hogyan is ötvözzön napjaink legmodernebb konyhatechnikájával, de úgy érzem, sikeresen vette az akadályt.

A flux furniture fiatal gárdája 20 másodpercenként összecsukott és szétnyitott egy-egy széket, majd a hatás kedvéért rá is ugráltak, hogy láthassuk, statikailag mennyire tervezett székről is van szó. A nézők is bele-bele telepedtek ezekbe az ülőalkalmatosságokba és elégedetten vigyorogtak. Jópofa volt. Fiatalos modern éttermekben, lakásokban abszolút javaslom megvételre!

A bodor audio 6 milliós bőrrel bevont full extrás összeállítása legalább 20 percre a standhoz láncolt minket. Itt bármit megvalósítanak nektek, ha ilyen jellegű élményre vágytok. A dolog nem olcsó ugyan, de vérprofi és egyedi. Csak kérnetek kell és összeállítják álmaitok rendszerét, vagy akár bőrrel bevonják meglévő tárgyaitokat, hogy végre passzoljanak egymáshoz, így az előző mondat elején szereplő árnál jóval olcsóbban hozzájuthattok egy vizuálisan profi szetthez.

A következő pódiumon és a mellette lévő szegletben az enterteam és az eventuell mutatkozott be. Külön-külön és együtt is profi munkát végeztek. Jó látni, hogy Magyarországon is vannak még igényes, kreatív végeredményt alkotó szakemberek, művészek. Beleszerettem a színes szövetekbe is, de ha egy tárgyat választhatnék csak, ami miatt már érdemes volt kimennem, akkor egyértelműen Horváth Péter barokkmodern komódját választanám. Még mindig a hatása alatt vagyok. Az üveg hátlap, a textillel bevont fiókok, a faragás, a magasfényű festés, a push-open-es nyitásmegoldás, mind mind arra késztetett, hogy gyűjteni kezdjek egy ilyenre. A képsor végén látható ledes hajtogatható bőrlámpa más csak a pont volt az i-re.

A vakum design shop feltörekvő fiataljai fejükbe vették, hogy a régi és új design bútorokat elérhető árúvá tesznek számunkra. A törekvést abszolút díjazom és támogatom. Annyira újak, hogy még nincs honlapjuk, de hamarosan lesz és felteszem a linket.
A jobb alsó képen pedig a KILIM Karim Rashid instrukciói alapján fakított és festett szőnyegei láthatók. A falon függő rózsaszín nagyon kéne!

A Designer Home Studio standja azért tetszett mert jól kiegyenlítődött a szürke skála és a színes rész alkotta egyveleg. Nagyon szép tapéták, textilek, dekorációs tárgyak, bútorok, képek lettek összeválogatva. Viszont meg kellett állapítsam, hogy tényleg egy ügyes bejárónő kell az ivanka beton gyönyörű burkolatához, legalábbis 2 gyerek mellett egy nagyon türelmes háziasszony, aki a 3D-s burkolatot a világos színek esetében eredeti állapotára vissza tudja varázsolni.
Az utolsó képen pedig  Christian Lacroix új kollekciójából látható a legdurvább szövet, amit jó lenne betervezni valahova, de igazából igen kis esélyét látom, hogy bárkire is rá tudnám beszélni. A kollekcióról bővebben a dekooderen írtam már egy cikket február elején.

Több helyen is megjelent a zöld fal, ami nagyon jót tett zöldbarát szememnek. A Botanikart-nál érdeklődjetek, ha ilyet szeretnétek! A fiatal ékszertervezők ékszerei (főleg Marosi László betűékszerei) remekül mutattak a mohaágyakon. Lőrincz Réka ÉV ÉKSZERE 2011 ugyanarra az ötletre épült, mint Margaux Lange Barbie kollekciója, melyről Zai Viki nemrég írt a dekooderen.

A Milora standján a sótégla nappali falon történő alkalmazása késztetett fotózásra. Milyen kár, hogy a sótéglának csak ez az egy színe lelhető fel a természetben. Türkizben én is bevállalnám.

Végül pedig a 4szoba félhomályos, kusza standjára kukucskáltunk be.

Most van egy évünk rá, hogy jövőre a dekooder csapattagjaival valami különlegeset hozzunk össze. De szép is lenne, ha sikerülne...