Ezen a héten kicsit kikapcsolódtunk, a gyerekeket és a fél háztartást felpakolva elutaztunk Zalakarosra, a Hotel Karos Spa-ba. A bejegyzés első felének képei a hotelről és annak erős és kevésbé erős tulajdonságairól szólnak, a bejegyzés második részében viszont csodálatos képeket láthattok majd a hoteltől 10 km-re fekvő Bivalyrezervátumról és annak sok-sok szépségéről és lakójáról.

Először tehát következzen a hotel és annak minden búja és bája, tehát minden ami miatt szerettük és ami miatt nem annyira.

A hotelt nem elsősorban a kiemelkedő építészeti kvalitásáért szerettük.

(Kocsiból fotóztam, bocsi.)

Nem is a belsőépítészete, dizájnja miatt.

A mérföldes folyosók sem voltak a kedvenceink.

Viszont szerettük az éttermét, ahol kicsit frissebb, fiatalosabb volt a dizájn, bár be kell vallanom, hogy a színek mind az  épület külsején, mind belsején dicséretes módon, következetesen végig vonultak.

Szerettük az ételeket.

A medence teret.

A dekorációkat.

A sok-sok gyerekprogramot, kezdve a Halloween esttől, az Apartmanház fantomjáig, aki késő este meglátogatta a folyosókon várakozó és leskelődő gyerekeket cukrot adva nekik, és arra buzdítva, hogy szigorúan fogmosás után fogyasszák el azt.

Szerettük a minden estés bábszínházat. Ráadásul ugyanaz a néni jött el ide is, aki Alexék ovijába járt éveken keresztül.

Szerettük Janza Kata musical estjét is, ami a gyerekek tiszteletére végül is orbitális mesefilm betétdalos bulivá kerekedett megspékelve Kata fergeteges humorával.

Bal oldalon hupikékben Alex fiam csápol.

Szerettük a csocsóasztalt is, ami összekovácsolta a srácokat és szüleiket is.

Szerettük nagyon a szuper játszóházat a kézműves kuckóval együtt. Alex sok gyönyörű művet alkotott és sok barátot szerzett, de Ali baba is remekül érezte magát.

De a legjobban a welnness részen letett amiotthonunk magazinokat szerettük, melynek elején ott díszeleg a kedvenc általunk tervezett lila-arany-bézs "lakásunk". Ali baba is rábukott bézs lila pettyes pólójában.

Most pedig következzen az a szépséges képsor, ami nemcsak jó és élvezetes, de minden porcikájában gyönyörű is. A természet az igazi dizájner!

A Kápolnapusztai Bivalyrezervátum épülete.

A környező táj és annak csodálatos részletei.

A játszótér a maga természetességével.

Barátságos állataival.

Deszkaborítású épületeivel.

Múzeumával.

Tűzifájával.

Kóbor kecskéivel. (Tudtátok, hogy nekik téglalap alakú a pupillájuk?)

És végül a lovaskocsijával.

A fél órás út során sok érdekes dolgot tudtam meg a kocsistól.

A rezervátumban a felnőtt állatok tekintetében egy kivétellel csak tehenek laknak. A fiatal bikák a vágóhídra kerülnek, hogy ne halálos viadalok során pusztuljanak el a tenyészbika szerepkör megszerzése közben. Egyébként azok a tehenek is ott végzik, akik nem termékenyek. Azt is megtudtam, hogy a bivalyoknak a szügyükön ugyan olyan zsírt tartalékoló púpja van, mint a tevéknek. A zsírt a nyári szárazságra és egyéb ínséges időkre tartogatják. A fiatalabb példányoknak nagyobb a púpja, az idősebbeknek kisebb, mert már nem tudnak olyan jól raktározni.

A bivalyok szeretnek a sárban dagonyázni. Többnyire a fejüket kenik be vastagon sárral, mert így nem tudják a legyen és szúnyogok kínozni őket.

Ezen az utolsó fotón pedig a tenyészbika látható a kép közepén, körben egy csomó tehénnel.

Mindenkinek csak annyit kívánnék, hogy akár a hotelbe, akár a rezervátumba látogasson el és érezze magát legalább olyan jól, mint ahogy mi éreztük!