Tudom, hogy ez a téma nem éppen mindennapi, és tudom, hogy sokan fel is fognak hördülni.
Ez a bejegyzés most kicsit sem lányos, de talán még a fiúk is ki fognak borulni a képek láttán.
Hogy mégis miért kezdtem gyűjtésbe koponyaügyben, ha oly kevés ember is fogja értékelni fáradságos munkámat?
Ennek 2 oka is van. Az egyik, hogy a kisfiam kedvenc motívuma már évek óta, bár tény, hogy mivel csak 6 éves, ezért még kinőheti. A másik ok pedig az, hogy igazából nekem is tetszik.
Na persze csak akkor, ha olyan helyen, olyan környezetben "ékesíti" lakásunkat, ahol színében mindenképpen passzol, tehát amennyire lehet rejtőzködik, és ott ahol a forma csak annyira szokatlan, de ugye mégis annyira emberi, hogy nem tűnik életidegennek az adott tárgyi környezetben. Erre kitűnő példa ez a nyitókép.
Meg fogtok lepődni, hogy hányféle stílusú enteriőrben és mennyi-mennyi módon tud megnyilvánulni ez a motívum.

A nyitóképen a jól ismert kedves, a napsugaras tükör teszi lehetővé, hogy ezt az igen érdekes kis nippgyűjteményt ne érezzük olyan rémületesnek, mint amilyen valójában. Tükrünk sokat segít abban, hogy a koponyákat már-már szinte odaillőnek érezzük ezen a klasszikus kandallópárkányon.

Ez ugyanaz a londoni lakás, mint a nyitóképen. Nem átallották még pár helyen elsütni ugyanezt a poént. Az alsó képen már csak egy szösszenetnyi színes kis borzadály kuksol egy üvegbúra alatt.

Egyesek már a vendégeket is koponyákkal fogadják, mások meg keverik a klasszikust a csontig hatoló valósággal.

Ezeket a tapétákat szándékosan nem tettem be a kiborító tapétákat felvonultató cikkembe, mert ide tartogattam őket.

Még mindig az előző tüzes tapéta egy tüzes kis mécsestartóval.

Klasszikus enteriőr hagyományos, szinte öreges szín- és anyaghasználattal, mégis az a koponya olyan ott a lámpa szárán, mintha oda teremtették volna. Erről a kristálycsillárról meg hirtelen nem is tudom, mit mondjak, de hogy klasszikus szobabelsőbe lógatták, az biztos.

Vannak szinte koponyákra szakosodott cégek.

Ez egy félelmetesen átütő darab, még ha aprócska is.

Swarovskival kipitykézett csilli-villiket is gyártanak egyesek például Damien Hirst terve nyomán. Ezek szerint van rá kereslet.

A fotel az szinte kötelező. Hova is lenne ez a világ halálfejes fotelek nélkül.

Más helyeken is láthatunk ilyen vidám mintás széket, karosszéket.

Itt külön férfi és női karosszék is van.

Ezek a tányérok különösen tetszenek. Nemcsak azért, mert színesek, hanem újrafestett, megmentett, újrahasznosított tárgyak, melyek Sarah Cihat keze alól kerültek ki.

Akárcsak ezek a rém jó poharak is.

Ez a dísztál szinte már szép. Főleg fölülről.

Kis konszolidált halálfej motívum és máris simábban indul a nap a reggeli tejeskávé után.

Egyéb evőeszköz gyártók is rácuppantak a témára.

Az különféle hőleadó tárgyakról, mint a gyertya és a mécsestartó nem is beszélve. A gyertya szinte már unalmasnak tűnik az eddig látottak után.

Na de az az óra a hozzá illő kenyérpirítóval...!

Só- és borsszóró némi lábszárcsontból? Kéne?

Tojástartó hozzáillő kanállal és egy klasszikus lakásöltöztető elem, a díszpárna.

Ez az agyasztalos szék Vladi Rapaport munkája. Szerintem őrült ötlet őrült jól megtervezve és kivitelezve fából...

...és műanyagból.

Ez a "dísztárgy" bevallom, már engem is sokkolt kicsit és még mindig nem tudom elképzelni, hogy egy hófehér lakáson kívül, ahol terepszínű és elvész a tájban, hol máshol is mutathatna jól.

Ajtótámasz. Vadító.

Na ez a kettő Herendi ultraijesztő. Azt is mondhatnám, hogy nagyon nem az eseteim, de az érdekesség kedvéért itt kötöttek ki. Art deco minta koponyára húzva. Irány a zúzda!

És a végén a legőrjítőbb felhasználási terület. Vámpír dizájn a fürdőben! Egyszer, de csakis egyszer a hecc kedvéért fürdenék egy ilyen helyen.