A lila és a sárga szín a lakberendezésben nem gyakori színpár, pedig a színelméletben 3:1 arányban keverve (lila: sárga) tökéletes színharmónia hozható létre általuk.
Hogy miért nem használjuk mégis ezt színösszeállítást a lakberendezésben, csak ritkán?
Talán azért, mert a sárga szín az emberekben általában a citromsárga színt jelenti és ezt túl harsánynak gondolják, a lila pedig egyértelműen nőies szín.

A nyitókép ametiszt lilája nagyjából háromszor akkora felületen jelenik meg, mint a citromsárga szín, akár a bútorokon, akár a szőnyegen, tehát az arányok gyakorlatilag tökéletesek. Természetesen, ha a környezet is csupa sárga és lila színből állna, az már túl intenzív lenne, de a rengeteg fehérrel a rendelkezésre álló nagy térben remek összhatást mutatnak. Hogy a harmónia még izgalmasabb legyen, a lila és sárga szín mellé párosul még néhány villanás erejéig lazac sárga, magenta, ciklámen, vörös bíbor és egy csipetnyi fekete.

A színelméleti rész a cikk folytatásában található.

Ha két szín szubsztraktív (azaz a pigmentek materiális) keveréséből semleges szürkésfekete szín jön létre, akkor az a két szín komplementer színpárja egymásnak. A sárga és a lila festék összekeveréséből semleges szürkésfekete keletkezik, tehát komplementer színpárok.
Fizikai értelemben pedig akkor beszélünk komplementer színpárról, ha a fények additív keveréséből fehér fény jön létre.

A komplementer színek nagyon különlegesek abból a szempontból, hogy ellentétesek és mégis megkövetelik egymás társaságát, egymás mellett a legintenzívebb világítóerőre kapnak, keverékük pedig semlegesíti őket. Akár csak a tűz és a víz. A legérdekesebb az egészben, hogy mindig csak egy szín lehet a másik szín komplementere, mégpedig az a szín, ami akkor jelenik meg, ha egy színt hosszan bámulunk, majd utána becsukjuk a szemünket. Ekkor a komplementer szín jelenik meg szemhéjunk belsején, mint utókép, mintegy megnyugtatva a látóidegeinket. A szemünk mindig megköveteli az adott szín komplementer kiegészítését, és ha nem kapja meg, létrehozza saját maga.

A színkörben a komplementer színek egymással szemben vannak. Ha szétbontjuk ezeket a komplementer színpárokat, akkor megállapíthatjuk, hogy mindig megvan bennük a 3 alapszín: a vörös, a sárga és a kék.
sárga : ibolya (a lila színelméleti színe) = sárga : vörös és kék
A sárga, a vörös és a kék szín szubsztraktív keveréséből semleges szürke jön létre, additív keverésükből pedig fehér.

A komplementer kontraszt mellett, mint ismeretes, másik 6 kontraszt van a színelméletben, de most a mennyiségi kontrasztról kell még beszéljünk, mint ahogy a bevezetőben már említésre is került a színek aránya kapcsán. Goethe megállapítása szerint a sárga szín fényértéke úgy aránylik a liláéhoz, mint 9 a 3-hoz, tehát 1:3 arányban kell alkalmazzuk őket, hogy az egyensúly létrejöhessen. Magyarul ha ezen fényértékek alapján szeretnénk harmonikus felületnagyságokat kialakítani az enteriőrben, akkor a fényértékek számait reciprok módon kell alkalmaznunk, a háromszor erősebb intenzitású sárgának tehát harmad annyi területet kell hagyni, mint a vele komplementer ibolyaszínnek.

A fent említett két kontraszton kívül még világossági kontrasztról is beszélhetünk a lila és sárga színeknél, hiszen jelentős különbség van világossági értékeikben, tehát a drámai hatás használatukkal még tovább fokozható egy enteriőrben.

Mindezek ismeretében nézzünk pár jól sikerült enteriőrfotót és ki-ki döntse el, hogy tudna-e ezzel a színpárral együtt élni!