Mikor kivettem a postaládámból a METSZET legújabb számát, annyit tudtam csak mondani: - Hű de jó ez a borító!
Majd idő hiányában félre is tettem az újságot.
Aztán ma, amikor a neten böngésztem, szembe jött egy épület, amiről bevillant a METSZET nyitóoldala és megvilágosodtam! A koromfekete borítón elhelyezkedő színes csíksorok erre az épületre utaltak, így most már felajzva vetettem bele magam az újságba  és el is olvastam a cikket a MIKROPAKK üzemépületéről, melyről bővebben a folytatásban fogok írni.

Ugye milyen jó kis borító? Nekem rögtön felkeltik a talányos fedlapok a kíváncsiságomat, amikor az újságosnál 1000 hasonló tartalmú közt válogatok.

A neten rákerestem az épületre és legnagyobb megdöbbenésemre, egy oldalon találtam értékelhető, jó minőségű képeket, amiket most meg is osztok veletek. Érdemes átnézni a másik oldalra, mert egy nagyon kedves és színes vers fonja körül a képeket.

Elvonatkoztatva a drótkerítéstől és az épületre koncentrálva azt kell mondjam, ez egy igen jól sikerült épület, mert egyszerre szolid és hivalkodó, tömör és oldott, színes és színtelen, komoly és vidám, modern és retro, és ami a legjobb az egészben, amiért nagyon megszerettem, hogy a belső funkció kivetül a homlokzatra (akárcsak a diplomatervem üzemcsarnokánál), hiszen ebben az üzemben Fazekas Gábor tulajdonos (építtető) fröccsöntő, fröccsfúvó családi vállalkozása üzemel. Itt készül a milliónyi különböző színű apró kupak, fiola, záró elem és az épület minősége, színvonala és dizájnja hirdeti, hogy nem is akárhogyan, hanem formatervezetten, minőségi módon.

Az egyetlen furcsaság színügyileg a számomra, hogy a külső színekből (világoskék, olajzöld, citromsárga, fekete) csak a fekete jelenik meg az épület belsejében, és a színes színek közül egyik sem, hanem helyettük egy nagyon kellemes sötét narancs szín. Viszont ami tetszik, az az, hogy a külső felület fekete fémlemezéhez nem kizárólag színeket társítottak, hanem a kompaktlemez lamellák között a fekete is megjelenik, így teremtve kapcsolatot az épület tömör és légies része között.

Az épületről még számtalan érdekességet említ a cikk, többek között azt, hogy mennyire megosztja a lakókat az üzem (akárcsak a mi terveink általában), de inkább azt javaslom, hogy nézzétek meg az újságban a teljes cikket Pethő László épületéről, akinek tervével 100%-osan elégedettek voltak az építtetők.

Szerintem egy építmény akkor jó, ha megállítja a szemünket, akár a lábunkat is és hirtelen vágyat érzünk rá, hogy szavakba öntsük érzéseinket és az az üzem ennek maradéktalanul megfelel.

Sajnos a neten belső képeket nem találtam, de ha megveszitek a METSZET-et, akkor megláthatjátok, hogy milyen egy szép és ideális munkahely, ahol élmény lehet a munka.

Kedves olvasónk küldte nekünk ezeket a cikket az üzemről: itt, a budapesti csarnoképületről pedig: itt, itt.