Adott egy kisváros és benne egy lelkes kis csapat, aki fejébe vette, hogy létrehoz egy olyan helyi lapot, amit talán mindenki elolvas majd, ha kiveszi a postaládájából és meglátja milyen igényes és szép. Egy ponton azonban a dizájn elakadt és az újság készítőit támogatók egy csoportja szólt nekem, hogy nézzük meg együtt, mit lehet kihozni az addig összeállt címlapból. Az címlap azóta megjárta a szerkesztőséget, a nyomdát, a postaládákat és a helyi lakosok nappaliját.
Reméljük legalább is! Én minden esetre eddig csak egyet láttam az utcán heverve, széttépve, ezért kerestem mellette a kutya által szétcincált postást is egy darabig, de már nem volt sehol...

Ezt a két tervet kaptam meg Zsolttól. Zsolt rengeteget dolgozott akkor már az újság tartalmán. Ilyen helyzetekben gyakran előfordul, hogy az ember olyan mélyen és annyira régóta benne van a történetben, hogy a csomagolásra egyszerűen már nem marad energia, vagy ötlet vagy egyszerűen az ember már nem látja, hogy mi lenne az igazán jó. Két biztos pont volt: a címlapon Auguszta fényképe lesz, továbbá a betűk, magyarul a címlap tartalma is véglegesnek volt mondható.

Amikor megkaptam a címlapterveket, egyből a régi idők Szuperinfói jutottak eszembe és olyan gonosz voltam, hogy ezt meg is mondtam. Azt javasoltam, hogy dobjuk el a sárgát és minden olyan betűtípust, ami nem jellemző a napjainkban nyomdából kipréselődött újságok címlapjain. A KILÁTÓ névvel is volt egy pici gondom, mert úgy éreztem, hogy ékezet nélküli név mindig jobb, de aztán azon is elgondolkodtam, hogy a kilátónak van egy kis kelet-európai bája, ezenkívül a szó maga kétértelmű, nem utolsó sorban pedig a kisvárosban, ahol ez a lap szétszórásra került, van egy csinos kilátó is.

Első felindulásból ezt a hirtelen tervet küldtem el Zsoltnak. Ezen persze még semmi sem igazodik sehova és a név sem olvasható, de kiindulásnak jó volt. Csak szürkét és zöldet használtam. Úgy éreztem, ezek a színek illenek Augusztához és a ruhájához. A választott betű magas, sovány, akárcsak egy kilátó. A többi betű pedig kedves, gömbölyded és könnyen olvasható.

Zsolt mindeközben esküdött rá, hogy a szürke és a sárga együtt szuper, ezért tervezett pár variációt, ahol visszaköszön a sárga, sőt, több helyen a többi régi szín és a régi betűtípus is. A szürke és a sárga együtt tényleg szuper, én is imádom, de úgy éreztem, hogy Auguszta hamvas barack bőréhez nem biztos, hogy a legjobb választás. A név alatti szürke köd viszont belopta magát a szívembe azonnal. De kár, hogy nem nekem jutott eszembe, hanem Petinek!

Ezek annyira inspiráló tervek voltak, hogy rittyentettem egy teljesen letisztult variációt.

Zsolt egy kicsit összekócolta.

Mérnöki agyam erre úgy reagált, hogy még kockásabbra terveztem a címlapot. A zöldön tompítottam és a füst méretét és lap szélére történő kifuttatását próbálgattam.
Na jó, azért csináltam egy sárgát is Zsoltnak, hogy lássa egymás mellett az Ő sárgáját és az én zöldemet. A végére pedig olyan terveket készítettem, ahol a zöld egy kicsit sárgába hajlik, hogy ne legyen annyira monokróm és uncsi a címlap.

Majd mikor úgy éreztem, hogy részemről kész van a dolog és egyetértve abban Zsolttal, hogy 1-nél több színes szín kell, csináltam egy sárgászöld verziót, egy narancsot, ami Auguszta bőréhez megy és egy rózsaszínt, ami pedig a rúzsához.

Zsolt még nem érezte úgy, hogy ezzel kész volnánk, így még kipróbált pár új trükköt, de végül idő hiányában úgy döntöttünk, hogy legyen a narancssárga, csak egy kicsit pofozgassuk még a füstöt, hogy jó legyen. Végül is nincs az a terv, amin ne lehetne még tovább dolgozni, de a határidő egy olyan találmány, ami gátat szab a tervezői munkáknak.

Ez volt Zsolt kedvence, de a sárgát illetően könyörtelen voltam.

Végül ez lett az újság címlapja, ami reméljük úgy sikerült, mint ahogy terveztük. Csinos, elegáns, de mégis modern, egyszerre tetszhet a fiatalabb és az idősebb korosztálynak is.
Azóta ki is olvastam és elmondhatom, hogy szuperek a cikkek és az egész újsággal kapcsolatban csupa pozitív visszajelzés érkezett.
Ilyen az, amikor egy lelkes kis csapat idejét és energiáját nem kímélve létrehoz valami szépet, jót és maradandót, s mindezt ingyen.
Örülök, hogy kipróbálhattam tervezői készségeimet ezen a területen is és köszönöm a csapatnak, hogy Velük dolgozhattam!