A kalózszobánkról szóló cikk írása közben nagyon sok gyerekszoba tervezéssel kapcsolatos dolog merült fel, amit elkezdtem leírni, mivel azonban sokkal komolyabb kérdés, mint gondolnánk, úgy döntöttem, inkább külön cikket szentelek a témának.

A gyerekszoba-tervezés a legfontosabb döntéseket kívánja a lakberendezés során, hiszen a legfontosabb emberekről szól, a gyerekeinkről. Mégis sokszor látjuk, hogy míg a fürdőszobacsempe, vagy a konyhabútor kiválasztására akár heteket is rászánnak az emberek, addig a gyerekszobát legtöbben elintézik azzal, hogy kinéznek egy bútorcsaládot, egy ágyat, és esetleg kiválasztanak egy-két színt, függönyt, tapétát. Valóban lényeges egy lakás berendezése során a színek összhangja, a jó ülőgarnitúra, a szép és praktikus konyha, de véleményem szerint mind másodrendűek a gyerekszoba berendezéséhez képest!

A gyerekekkel és szobájukkal kapcsolatban a kulcsszó: a változás! Míg a felnőtt és közösségi terekkel kapcsolatban akár tíz-tizenöt évre is tervezhetünk, addig a gyerekszobával kapcsolatban csak a változásban lehetünk biztosak.

Először is változnak a méretek. A baba- és kisgyerekkorban kicsi bútorokra van szükség, a kisiskolásnak már nagyobb szekrények, nagyobb asztal, nagyobb szék, nagyobb ágy kell. A (kis)kamasz kortól pedig már felnőtt méretekkel kalkulálhatunk. Nagyon fontos kérdés ebből a szempontból az ágy és az ágybetét, erre külön is kitérek majd.

Aztán változnak az igények. Az első pár évben a játék a lényeg, és a tárolásban is inkább erre kell koncentrálni. 6 éves kortól már kalkulálni kell a tanulási funkcióval, a tárolási igények is változnak, más típusú játékok, könyvek veszik át a terepet. A (kis)kamasz kortól a játékok fokozatosan eltűnnek, de jön a számítógép, a videojáték, esetleg egy hangszer, és így tovább. Ráadásul a haverok is jönnek, kell a hely.

Végül változik az ízlés. A babaszoba általában még a szülők ízlését tükrözi, és a kisgyermek bútorok esetében sem igazán szólnak bele a gyerekek, legfeljebb a kedvenc színeket választják ki. A kisiskolás azonban már igen határozott ízléssel rendelkezik, ráadásul ekkor már megjelenik az igény a kedvenc motívumok megjelenítésére. A kamaszoknál pedig már nem is kérdés, hogy egyéniségek és ezt ki is akarják fejezni a saját birodalmukban.

Mindezek a változások, és az erre adott reakcióink nagyban meghatározzák a gyerekek mindennapi közérzetét és fejlődését, ezért tartom az egyik legfontosabb kérdésnek a gyerekszoba átgondolt megtervezését. Természetesen általános, mindig igaz receptek nincsenek, hiszen minden gyerek, minden család más, de azért vannak olyan szempontok, amiket végiggondolva könnyebben hozhatunk jó döntéseket. Nagyon fontos, hogy ne tekintsünk úgy a gyerekszobára, mint aminek mindenképpen illeszkedni kell a lakás stílusához! Persze jó, ha összhang van, de nem mindenáron. A gyerekszoba nem nekünk, felnőtteknek készül!!! A helyes út az, ha bevonjuk a gyerekeket és hagyjuk érvényesülni az ízlésüket és az igényeiket.

Ha megpróbáljuk egy időegyenesen beosztani a szakaszokat, akkor jól látható, hogy kb. 4 évente következik egy új korszak. Először a baba 0-2 éves korig, aztán a kisgyerek 2-6 év között, ezután a kisiskolás 6-10 éves korig, majd következik a kiskamasz 10-14 évesig és végül a kamasz 14-18 éves korig. Lányok esetében nem mindig figyelhető meg a 3x4 év. A (kis)lányszoba kitarthat akár 12 éves korig is és utána egyből nagylányra vált, ami már meg is marad, akár egyetemista korig is.

Ami elég egyszerű, az a baba-kisgyermek kor. Ez kiválóan áthidalható egy sokfiókos/polcos, kevés akasztós szekrénnyel, (pelenkázó)komóddal, és sok-sok polccal, ahol dobozokban jól elkülönítve tárolhatók az éppen aktuális játékok. Szükség van még egy kis asztalra székekkel, ahol lehet rajzolni, építeni, gyurmázni.
Ami az ágyat illeti: babakorban kötelező a rácsos ágy, majd kisgyerekkorban is egy viszonylag alacsony, biztonságos kiságy. Elég sok olyan ágy is kapható, ami rácsosból gyerekággyá konvertálható.
Ami azonban a legfontosabb, az az ágyrács és az ágybetét! Mivel ebben a korban nagyon sokat alakul a gerinc, a vázrendszer, mindenképpen olyan ágybetétet, matracot válasszunk, ami megfelelően megtámasztja a kisgyerek gerincét! A legegészségesebb a gyereksúlyhoz méretezett laprugós ágyrács, és a kókuszmatrac kombinációja. Szellőzik, "baleset" esetén egy forróvizes zuhany és szárítás elég, és több év alatt sem veszíti el a tartását. A kisgyerekek súlya még olyan kicsi, hogy 4-5 éves korukig a kókusz keménysége sem zavarja őket. Ha mégis, akkor 1-3 cm (nem több!) vastag latex réteggel segíthetünk ezen is. Amit semmiképpen nem javaslok, az a sima szivacsmatrac, súlyosbított esetben bútorlapra fektetve. A szivacs nem szellőzik, nagyon hamar elveszti a formáját és tartását, a gyerek belesüpped és nem tartja rendesen a gerincét.

A következő korszak tehát a kisiskolás kor, és igazából itt célszerű nagyon odafigyelni, mert eljött az a döntési pont, ahol sok pénzt dobhatunk ki feleslegesen! 5-6 éves korra a gyerekek általában kinövik a kisgyerek bútorokat, hacsak nem választottunk már eleve olyan bútorcsaládot, ami nagyobb korban is használható, vagy kiegészíthető. Ez anyagi szempontból egyébként jó döntés lehet, de szakmai szemmel nézve azt kell mondanom, jobb különválasztani az első hat évet a továbbiaktól. A baba- és kisgyerek kor ugyanis még kevesebb szekrényt, több polcot igényel a játékoknak, színes, vidám és hát persze gyerekálló felületeket, a kisiskolás kortól viszont új jelenséggel ismerkedhetünk meg: a gyerek saját ízlésével, és leggyakrabban a tematikus szoba igényével!

Összességében három fő út lehetséges:
- kiegészítjük és továbbfejlesztjük a kisgyerekszobát, egy festéssel, padlóburkolat cseréjével, falmatricákkal lépünk át az új korszakba, és a bútorcserét a kiskamasz korra halasztjuk,
- a kisiskolás korra kiválasztunk egy teljesen tematikus bútorcsaládot, amit (kis)kamasz korban szinte biztosan le kell cserélnünk
- választunk egy olyan moduláris bútorcsaládot, amely viszonylag semleges, akár kamaszkorban is megfelelő lesz, és kiegészítőkkel alakítjuk ki a tematikus hangulatot.

Elvileg a második megoldás ideális lehetne, hiszen a gyerek mindig azt kapja, amire vágyik és szüksége van, de ennek a mindennapi életben elég kicsi a realitása, hiszen nagyon drága. Ha őszinték akarunk lenni, akkor pedig nem is biztos, hogy a legcélravezetőbb, ebben a korban ugyanis gyorsan változik a gyerekek ízlése, elég ha egy új rajzfilmsorozatot kezd el nézni és a régi kedvencek már nem is érdekesek. Sokat segíthet, ha a téma ennél kissé stabilabb alapokon nyugszik. Ha egy gyerek érdeklődése valami általánosabb dolog, például tevékenység, foglalkozás, sport, állatok, stb. iránt erős, akkor nyugodtabban választhatjuk a tematikus szoba alapjául, hiszen ezek többnyire nem egy-két évre szólnak. A rajzfilmhősöket viszont próbáljuk kerülni.

Én általában a harmadik utat szoktam javasolni, amelynél az a legfontosabb, hogy próbáljunk távlatosan gondolkodni. Ne csak azt mérjük fel, hogy most mennyi ruhája van a gyereknek, hanem azt is, hogy 4-6-8 év múlva mennyi lesz. Azért fontos ez, mert nem tudhatjuk, hogy pár év múlva gyártják-e majd a bútorunkat, így ha később kell kiegészíteni, akkor gondban lehetünk.

Ebben a korban is fontos kérdés az ágy! Mindenképpen válasszunk teljes méretűt! Lehet, hogy még elég a 160 cm-es, de nagyon hamar kinövi a gyerek! Nem éri meg most az a pár ezer Ft spórolás, mivel később újra teljes árat kell majd fizetnünk a normál ágyért. Fontos az új matrac kiválasztása is. Ebben a korban nem tudunk 8-10-12 évre matracot venni! A gyerek súlya 18 éves koráig minimum megduplázódik, de akár meg is háromszorozódhat. Az a matrac, ami most még épp jó, nagyobb súly alatt már egészségtelenül besüllyedhet. Kalkuláljunk max. 10-12 éves korig.
Az is jó megoldás, ha nem egy komplett matracban gondolkodunk, hanem rétegekben. Mi Alex előző ágyába kókuszmatracot csináltattunk, mégpedig úgy, hogy a 2 m-es matracot elvágattuk 160 cm-nél és mindkét darabot külön matracként húzattuk be. Most az új  200 cm-es ágyba bekerült mindkét darab (a toldás a lábrészhez!), és erre vettünk egy 6 cm-es latexmatracot. Így megvan a kókuszmag, ami a tartásért felel és a latex, ami kényelmessé teszi. Néhány év múlva ha a kókusz még jó állapotban lesz, akkor elég új, vastagabb, nagyobb súlyhoz méretezett fedőréteget venni, ha nem, akkor cseréljük az egészet.

Ha szerencsések vagyunk, akkor a kiskamasz korban inkább csak a dekorációban van változás. Valószínű, hogy már nem annyira a rajzfilmek, mint inkább a gyerekeknek szóló élőszereplős sorozatok a kedvencei, jönnek a poszterek, feleslegessé válnak a plüssállatok és a játékok nagy része. Szinte biztos, hogy felmerül a saját számítógép igénye, már csak az iskolai feladatok miatt is, és könnyen lehet, hogy eljön az első matraccsere ideje. Ha az előző korszakváltáskor az első utat választottuk, akkor nagy valószínűséggel a bútorcsere is ekkor következik be.

Végül a kamaszkor. Mivel ez a felnőtté válás küszöbe, igyekezzünk ezt megkönnyíteni. Próbáljuk biztosítani az elvonulást, és khmm... cseréljük le az ágyat legalább egy 140 cm szélesre. Legyünk realisták, ma már a gyerekek korábban érnek, és ha kicsit is okosak vagyunk, akkor beláthatjuk: jobb, ha otthon vannak a barátjával/barátnőjével, mintha ki tudja hol.

Nagyon sokat lehetne még írni, komplett weboldalak foglalkoznak a témával, most ennyire volt idő, de ha egy-egy konkrét munka kapcsán újra előjön a kérdés, akkor visszatérünk rá.

Remélem sikerült néhány lényeges dologra ráirányítani a figyelmet. Természetesen, ha a fentiek kapcsán valakinek kérdése van, nyugodtan tegye fel!

Most pedig a következő bejegyzésben bemutatom saját "harmadik utas" tematikus gyerekszobánkat! :)