A hétvégeken bemutatásra kerülő házaimat van hogy szín alapján választom, néha a stílus tehet róla, hogy ki lesz a befutó, de tegnap este elég kacifántos úton jutottam el a mai házhoz. Soksoksok ház átnyálazása után egyszer csak elhagyatott házak fotóival teli oldalakra bukkantam és azon gondolkodtam, hogy vajon miért van az, hogy fotón szebben mutatnak, mint az életben és vajon melyiket lenne még érdemes megmenteni és melyiket gazdaságosabb lebontani és újat építeni a helyére. Elszomorított, hogy mennyi gyönyörű épület megy veszendőbe, miközben rengeteg embernek nincs hol laknia.

Ilyen és ehhez hasonló épületekre bukkantam:

Ekkor jött szembe egy néhai istálló épület, ami az ÁBATON jóvoltából megmenekült az enyészettől és és reméljük még jó darabig hajlékául szolgálhat a megmentőinek.

A természeti környezet maximális tiszteletben tartása jellemzi a tájba simuló épületet. Az áramellátás és vízellátás fenntartható rendszerekkel történik. Napelemek szolgáltatják az áramot nyáron, az ingatlanon átfutó két patakban pedig turbinák dolgoznak a téli hónapokban. A falakat borító nagy tömegű kőburkolat a hőtárolást segíti elő, így a nyári hónapokban az épület kevesebb hűtést, télen pedig kevesebb fűtést igényel. A hűtés természetes úton érhető el. A nyílászárók elhelyezése lehetővé teszi, hogy pusztán kereszthuzattal mozgassák át és frissítsék fel pillanatok alatt a levegőt. Az árnyékolást óriási spalettákkal oldották meg. A felhasznált anyagok jelentős része újrahasznosítható és természetes alapanyagú. A bútorozás többnyire klasszikus bútordarabokkal történt. A semleges, természetes színeket csak néhol töri meg egy-egy vidám tárgy, érdekes színfolt. Az étkező asztal körül sorakozó Wishbone székeknek külön bejegyzést szenteltem. Ezt itt olvashatjátok.