2011 szeptemberének második hétvégéjén emléktábla avatásra volt hivatalos családom a Szabó Pál Irodalmi Emlékházba, Biharugrára. Ezt az emlékházat és az egykor benne lakókat szeretném most bemutatni röviden, hogy emlékük ne csak a szívemben, hanem a blogomon is tovább éljen.

Szabó Pál (1893-1970) író emléktáblája már sok éve a ház elejét díszíti. Ezen a szombati napon azért gyűltünk össze, hogy Szabó Pál lányáról, Mikitáné Szabó Erzsébet író, újságíróról (1923-2009, róla később külön bejegyzés készül itt a blogon) és férjéről, Mikita István parasztpárti politikusról (1913-2000) emlékezzünk meg, és az ő tiszteletükre készített márvány táblát leplezzük le egy kis ünnepség és koszorúzás kíséretében.
Szabó Pál a dédnagyapám volt. Két gyermeke született: ifj. Szabó Pál, a nagyapám és lánya, Szabó Erzsébet, aki édesanyámat fogadott lányának, minket, gyermekeit pedig fogadott unokáinak tekintett. Mindig szerettem, hogy nekem több nagymamám és nagypapám van, mint a többi gyermeknek körülöttem.  Felnőtt korunkig sok nyarat és sok szép napot töltöttünk a biharugrai házban. Mindig vágytam arra, hogy egyszer körbefotózzam és megmutathassam másoknak.  A ház már sok éve múzeumi tulajdon, de bármikor szeretettel látott vendégek vagyunk mi, a családtagok és bárki betérő vendég is.

A fotók ugyan jól sikerültek, az érzés viszont, ami ehhez a tájhoz, épülethez, az ott lakó még élő és már elhalt emberekhez kötődik, képekkel és szavakkal úgy érzem nem visszaadható. A sok-sok gyerekkori emlék, Anyja és Apja (ahogy mi hívtuk fogadott nagyszüleinket) lénye nem pótolható. Nagyobbik gyermekem, Alex még ismerte Erzsike nénit (ahogy az ismerősök nevezték) és néha még emlegeti, de sajnos nem tudott sok időt együtt tölteni az utolsó éveiben komoly betegséggel küzdő fogadott dédmamájával. Ha megnőnek a gyerekek, néhány videó felvétellel és sok-sok képpel próbálom majd megismertetni és megszerettetni velük őseiket és ennek a tájnak a szépségeit. Mindazt, amit én még személyesen élhettem át, tapasztalhattam meg.

A kertkapun belépve keskeny járdán jutunk el a ház elejét díszítő 3 emléktáblához.

A ház hosszanti oldalának tornácai. Mindig szerettem télen a fűtött szobákból a hűvös folyosóra kimenve az ablakok jégvirágait csodálni. Ha belegondolok, talán utoljára itt láttam jégvirágot sok-sok évvel ezelőtt.

A konyha étkező része kívülről.

Az Emlékházban megfordult sok híres író és költő nevét márványtábla őrzi a ház falán. E házban vendégeskedett többek között Bajcsy-Zsilinszky Endre, Czine Mihály, Féja Géza, Karácsony Sándor, Móricz Zsigmond, Sinka István, Tildy Zoltán, Veres Péter és sokan mások.

Az emléktábla avatásra összegyűlt emberek.

Az avató ünnepségen Vígh Ilona polgármester asszony köszöntő szavai nyitották a sort.

Majd dr. Szabó Ferenc ny. múzeumigazgató méltatta az alapítók munkásságát.

Végül részletek hangzottak el Mikitáné Szabó Erzsébet és Mikita István írásaiból Szluka Mátyásnak, a  gyűjtemény lelkiismeretes kezelőjének előadásában.

A leleplezés pillanata.

A tábla felállítása nemes összefogás eredménye. A szeghalmi Tildy Zoltán Alapítvány, Biharugra Önkormányzata, a Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága, valamint a családtagok támogatták anyagiakkal a rendezvényt.

A táblától mindössze pár méterre található egy aprócska fejfa, amit Apja faragott egykori kiskutyánknak, aki kiszökött és elindult haza az országúton...

Az emléktábla avatás és koszorúzás után Szabó Pál és felesége Kiss Etelka sírját is meglátogattuk.

Majd megkoszorúztuk Mikitáné Szabó Erzsébet és Mikita István közös sírját is. A fejfa érdekessége, hogy a betét részt még Pista bácsi kezdte el faragni életükben.

Mikita Istvánról így írt egy ízben Veres Péter:
"Mikita Pistának az inge gallérja is patyolatfehér maradt a politikai csatatereken, és ez nagy tisztességre vallott, ahol sűrűn szállt a korom."

A koszorúzás után kis uzsonna várta a társaságot. Finom kacsapörkölt is készült mindazoknak, akik tiszteletüket tették a rendezvényen.

Bár az idő nagy részében sikerült rég látott rokonokkal, unokatestvérekkel beszélgetnem, azért sok időt a kertben is eltölthettem, köszönhetően alig másfél éves kislányom kitartó érdeklődésének köszönhetően. Régen szőlőtőkék takarták el a borospincét, így csak most vettem észre igazán, hogy milyen szép is.

A zöld kút előtti időkből kannában, az utca másik végéről hordtuk a hideg vizet az iváshoz, esti fürdéshez. Annak is megvolt a maga bája és természetesen ennek a zöldre festett kútnak a pumpálása is érdekes korszak volt, míg végül összközműves nem lett a telek. A zöld asztalnak is megvolt a maga szerepe. Mindig élvezettel figyeltük, ahogy Anyja itt pucolja a csirkéket és kacsákat, majd a repkedő belsőségeket a cicák vadásszák le egytől egyig.

A kert, ahol régen szőlőtőkék sora futott végig, közöttük alacsony termetű, de bő termést hozó gyümölcsfákkal. Most a két fiú, Alex fiam és az öcsém, Soma óriási játszótere volt. Kislányom boldog örömmel nézi a fiúk harcát a szalmával.

Távolban a biharugrai erdő és a határ, ahol rengeteget sétáltunk gyerekként a pótnagymamánkkal és ahol egyszer a bátyám egy pocsolyában elhagyta a fél pár cipőjét. Emlékszem, egyszer azt kívántam - talán pont az utolsó közös sétánk alkalmával - hogy erre a sétára és erre az alkonyatra örökké emlékezzek. Ennek már 20 éve, de én még mindig emlékezem rá.

A kis konyha a ferde plafonnal, amely a látszat ellenére tágas és kényelmes volt mindannyiunknak. Bal oldalon, a kockás függöny mögül vezet fel a lépcső a padlásra.

A konyhának a bejárai ajtó melletti kis zugában fogyasztottuk el reggelinket padokon és lócákon ülve. Minden gyereknek megvolt a saját helye az asztal körül és az ajtó melletti polcon lévő kis rádióból szóltak a hírek.

A beüvegezett tornác, ahol minden egyes tárgy a falusi élet szépségét hirdeti.

A tornácról nyíló nagyszoba bejárata előtt kis üvegfödém található. A karnis Mikita István keze munkáját dicséri. A ház körül szinte mindet ő faragott, ő eszkábált. Az összes melléképület, képkeret és minden , ami fából volt, az ő keze nyomán jött létre. Sajnos egyik nyaralásunk során egy éjjel, míg mi az igazak álmát aludtuk, egy a kerti konyhában, a főzőlapon felejtett étel miatt leégett az összes melléképület. Mire a tűzoltók kiértek, a szomszédok kimentették a felnőtteket, a nyaraló unokákat az épületből és a gázpalackot a nyári konyhából. Ezek a szomszédok már mind meghaltak, de mi "gyerekek" mindannyian nekik köszönhetjük , hogy még élünk. Pista bácsinak sajnos soha többé nem sikerült újra, eredeti pompájába visszaállítani a melléképületeket.

A gyönyörű szekrény, mely előtt mindig megcsodáltam, ahogy pótnagymamám gyönyörű, hosszú szőke haját kifésüli és kontyba tűzi. A falon lógó citerán pedig rengeteget "zenéltünk" testvéreimmel.

A folyosó végi "tálaló szekrény". Az ebédek alkalmával a kis unokák dolga volt elővenni az evőeszközöket és szépen megteríteni.

A szoba egyik sarka, ahol tv-zésre gyűltünk mindig össze esténként, mikor már volt tv és volt is benne műsor.

A cserépkályha melletti rokka.

A gardrób, ahol 2 éve már nem Erzsike néni ruhái fogadják a belépőket, hanem mindössze néhány muzeális tárgy.

A mellette lévő szoba egyik sarka.

És a másik sarok dédnagymamám, Kiss Etelka portréjával. A kis felálló hajú baba fotója az édesanyámról készült.

A paraszti élet szépségeit bemutató festmény és táncoló pár.

Az előző szobából Szabó Pál szobájába jutunk, ahol mai napig együtt pihennek az író kedvenc tárgyai, képei és az összes tőle származó könyv.

Az óra, amely akkor állt meg, mikor ő 1970-ben elhagyta földi porhüvelyét.

Az emlékkönyv, ahova 1981 óta írnak az ide betérők vagy a hosszabb-rövidebb ideig itt tartózkodók, mióta a családunk háza nyilvános emlékházzá vált.

Távozóban az Emlékházból.

Örülök, hogy több év után végre eljutottam ebbe a kis román határ melletti falucskába és újra átélhettem gyermekkorom legszebb időszakait!

Készül a pinceszinti relax - dizsi - házimozi referenciánk lassan, de biztosan. A festésen már túl vagyunk, a műszaki kütyük beépítésre kerültek, a világítás nagy része is készen van. Még sok minden hiányzik, de például a  táncoló embereket ábrázoló graffiti tegnap elkészült, hála és köszönet érte Nikon Lacinak, aki meglehetősen profi ezen a területen. Az előző közös munkánk olyan szép lett, hogy rögtön be is került az Amiotthonunk szeptemberi számába. Nézzétek meg Laci blogjában: itt!

Ha még emlékeztek, ez volt a látványterv, amit Pepével készítettünk.

Laci fogta magát és projektorral felvetítette a falra a táncoló embereket, figyelve arra, hogy a lehető legjobban helyezkedjenek el az alakok a rendelkezésre álló felületen.

Ezután a rücskös, festett tapétán ácsceruzával körberajzolta az embereket.

Kontúrok közelről.

A festőtálkában ígéretesnek tűnő arany színt kis felületen kipróbáltuk a falon. A megrendelőnek tetszett, így nem kellett keverni, törni ezüsttel sem, egyből lehetett folytatni a munkát.

Laci aprócska hengerével nekiállt a nagyobb felületeket lehengerelni.

Ezzel a technikával egész gyorsan lehet haladni, de gyakorlott kéz kell a mutatványhoz, mert a festék bizony csöpögős tud lenni és a vonalból is igen könnyű hengerrel kimenni. Viszont: egyenletes lesz a felület festése!

Több irányból, több rétegben kellett felkenni a mintát, hogy a végén majd szép, egyenletes legyen a graffiti.

Majd jöhetett a finom munka a kis ecsetkével.

Ugye milyen szép?

Lassan elkészült a táncoló csapat. A talpuk alá a tervek alapján ezüst árnyékot "vetett" Laci.

Majd az egy-két helyen lecseppent arany festéket az eredeti kék festékkel lefedte. A tanulság: mindig legyen javító festék ilyen esetekben!

Mikor ezzel is kész voltunk, a megrendelő jelezte, hogy neki bizony még hiányzik némi szín és pár csillag, hogy teljes legyen az összhatás. Úgy döntöttünk, hogy lila és zöld színnel bolondítjuk meg a graffitit.

Ekkor Lacival felrajzoltuk a kisebb, nagyobb, egyenes és döntött csillagokat. A lilákat rajzoltuk nagyobbra, mert a zöld matt festékkel ellentétben a metál festéken szépen csillan majd a fény, jobb, ha abból van a több, nagyobb felület.

Készülnek a lila csillagok.

Az apróbb zöld csillagokhoz már inkább TESA-ból készített maszkot Laci, sniccerrel pedig kivágta a mintákat. Így ugyan tovább tart egy-egy minta felfestése, de a végeredmény szép lesz, ép szélű mintákkal.

Ezzel a technikával igen gyorsan lehet felkenni a színt a felületre.

A csillagok felfestése után egyszerűen le kell húzni a maszkoló szalagot. Jó minőségű, direkt erre a célra kifejlesztett ragasztónál nem fordulhat elő, hogy leszedi a festéket a falról a szalag.

A szalagok eltávolítása.

És végül a végeredmény. Illetve a majdnem végeredmény. Még pár dolog hiányzik (díszlámpa a falfülkébe, radiátortakaró perforált ezüst lemez...), talán az IKEA kanapé is kap majd egy jó kis kék huzatot, de egyszer kész lesz a relax-dizsi-házimozi szint.

Nem bírtam ki, hogy ne kapcsoljam be a diszkófényt! :-)

Szóval valahogy így kellene csinálni házilag a graffitit (a festékkel festettet, nem a festékszóró sprayset), de az sem baj, ha olyan spray- és ecsetvirtuóz profi csinálja, mint ebben az esetben Laci, hogy a végeredmény tényleg olyan legyen, mint amilyennek megálmodták.

A pályázat a Telenor Magyarország Zrt. törökbálinti székházának belsőépítészetéről szól. A székházat a dolgozók két évvel ezelőtt vették birtokukba. A beköltözéskor az újdonság varázsa, a vadonatúj épület hangulata, geometrikus vonala letisztult érzést keltett. Két év után az épületet belakták, és felmerült az igény több szín, fiatalos lendület, ugyanakkor meghittség, otthonosság érzete iránt.
A következő képeken bemutatásra kerülő pályázati anyagot a Telenor számára közösen készítettük Csontos Mónika (mandaline) építész barátnőmmel. A pályázat elsődleges célja az volt, hogy színesítsük, növényi mintákkal természet közelibbé tegyük a belső tereket. A logó bennünket egy apró virágra emlékeztet, ezért a növényi motívumok mellett a logóval is eljátszottunk, így jöttek létre a logó formájú bútorok, lámpák, plasztikák és áttört minták.
Az épület meglévő színei mellett 8 másik színt alkalmaztunk, és az összes anyagot, színt és mintát következetesen vezettük végig a belső tereken ezáltal biztosítottuk az összhangot és a nyugodt munka körülményeket az épületben dolgozóknak. A rengeteg egyedileg tervezett bútor, tárgy és grafika mellett (bárpult, fotelek, puffok, padok, virágládák, szemetes vödrök, esernyő tartók, kaspók, lámpák, üvegmatricák, dekorációk) az Europa Design által forgalmazott Parri (Marco Maran) és Artifort (Pierre Paulin) világhírű design bútorokat helyeztük el a terekben (székek, bárszékek, kanapék, asztalok, dohányzó asztalok).
Bár pályázati anyagunk nem fog megvalósulni, de a Telenor értékelése alapján nagyon jól esett vissza olvasni, hogy "igen impozáns és kreatív" a tervünk.
Külön köszönetet szeretnék mondani Geszvein Gellért (bitnet) építészkollégánknak, aki segített felépíteni az épület 3D alap modelljét!

A napokban készült el az egyik színtervezési munkánk, melynek némi lakberendezési és dekorálási része is lett végül. Évával annyira egymásra hangolódtunk a munka során, hogy egyszer csak azon vettük észre magunkat, hogy gondolatban be is rendeztük, be is laktuk a szobákat a legapróbb részleteket, tárgyakat is elhelyezve a térben. A színtervezésből mindent, a rögtönzött ötletekből pedig sokat megvalósított Éva, és hozzáadta saját, kifinomult ízlését is, így jöhetett létre röpke pár hét alatt a semmiből - egy kék-sárga albérletből - egy csodaszép kis oázis a szépülni vágyó hölgyeknek Újpest egyik kedves kis utcájában.

Mikor Éva rám talált a neten, már javában folytak a munkálatok és bár tudta, hogy milyen hangulatra vágyik, mégis úgy érezte, hogy sokkal könnyebb és gyorsabb lesz a folyamat, ha valaki fogja a kezét és így remélhetőleg elsőre sikerül majd tökéleteset alkotni. Vélhetőleg az elfogultság beszél belőlem, de mikor megláttam a végeredményt, úgy éreztem, hogy ennél jobban nem is lehetett volna elérni a célt, hogy aki ide érkezik, úgy érezze otthon van, a lehető legnagyobb kényelemben. Az itt dolgozó személyzet kedvességével és szaktudásával mindent elkövet, hogy az illúzió végig fennmaradjon.

Ha  Ti is szeretnétek kellemes, otthonos környezetben formába jönni, látogassatok el a SolenneMed-be, mely a napokban nyitja meg kapuit!

RECEPCIÓ

NAGY KEZELŐ

KIS KEZELŐK ELŐTERE

KIS KEZELŐ 1.

KIS KEZELŐ 2.

ELŐSZOBA

Hogy hogyan lesz a jégkrémből cipőbolt? Szerintem a következő történhetett a TAF jóvoltából:
A dizájnerek szülinapi bulira voltak hivatalosak, ahol a napon felejtett egy kis srác egy jégrémet,  ami ezáltal elolvadt. Majd egyszer csak mellé folyt a magára hagyott torta is, aminek zizi olvadéka beszínezte a jégkrém pálcát. Mivel szülőként unalmas volt a buli, a tervezők kapva kaptak az alkalmon és megolvasztottak még pár jégrémet és beszínezték a többi pálcát is, párat zizi olvadék hiányában nyersen hagytak. Mikor ezzel is kész voltak, fabrikáltak némi rágó maradékkal cuki kis bababútorokat. Mikor meglátták, hogy hirtelen készített bababútor kollekciójuk milyen osztatlan sikert arat a buliban, ahogy hazaértek, rögtön nekiláttak az épp futó cipőbolt projektjükbe betervezni a jégkrém pálca bútorokat. A cipőbolt azóta elkészült és a dizájnipar azóta is a csodájára jár.

Na jó, elég a fantáziálásból. Igazából nyilván nem így történt, de akárhogy is volt, a végeredmény önmagáért beszél, szerintem szenzációs lett.

Név: Camper
Tárgy: Shoe Store
Megrendelő: Malin & Patrik Moreau & Camper
Tervező: TAF, Gabriella Gustafson & Mattias Stĺhlbom
Munkatárs: Lisa Sterner
Fotó: Patrik Lindell
Dátum: 2009

Forrás

Az atmos studio szemet gyönyörködtető lépcsője után, melyet előző bejegyzésemben mutattam be, következzen most a lakás többi része!
Csodálkoztam volna, ha csak a lépcső vonul végig két szint között ívesen és semmi más izgalmas nem történik a 2 szinten, melyeket a lépcsőremek összeköt. Szerencsére minden a legnagyobb rendben van, minden más helyiségben ott hagyta lenyomatát a szecesszió és a régi korok építészete. Az egész épület finoman ívelt vonalai, a belső terek térplasztikái mind mind lenyűgöző egységet képeznek. A növényzet  a legjobb ízléssel kiválasztott és a bútorozás is rendben van, már amennyit érzékelhetünk belőle.
A honlapon videó is látható az épületről. Bár kissé szédítő stílusban készült, mindenkinek javaslom a megtekintését!

Az Atmos studio igen izgalmas és mozgalmas honlapján a következő szépségre bukkantam. Aki felidézi Victor Horta csodálatosan szép szecessziós lépcsőjét, talán egyet ért velem abban, hogy olyan, mintha az a létesítmény született volna újjá modern, sematizált kiadásban. Akinek nem ugrik be hirtelen, hogy miről is beszélek, keresse a bejegyzés végén az emlegetett lépcsőt. Amit annak idején még kézzel fűrészeltek, csiszoltak, kovácsoltak, manapság már HDF lapból CNC maróval vágják ki milliméter pontosan pillanatok alatt. Ennek ellenére biztosak lehetünk benne, hogy nem két perc alatt készült el a lépcső, hiszen a becsatolt tervrajzon is látszik, hogy a tervezés maga is jó ideig eltarthatott. De megérte, mert ez a lépcső nem hoz szégyent szecessziós ősére!
A következő bejegyzésben pedig a lépcsőhöz tartozó házat láthatjátok.

Marcio Kogan épületei leginkább hasábok kölcsönhatására épülnek, de ezzel a házzal ellentétben az épületek tömegeit alkotó betontömböket általában fával, üveggel, kővel vagy áttört felülettel teszi légiessé. Ebben az esetben a megrendelők kérésére igen alacsony költségvetésből kellett hasonló eredményt elérjen, így a beton mellett a fém és a polikarbonát kapott helyet, főszerepet pedig az újrahasznosítás. Így történhetett, hogy négy darab élénk színű konténer alkotja a ház intim tereit és egy betonhangár öleli körül a konténereket és a belső kertet magában rejtve a közösségi tereket is. A sao paoloi Decameron ház az utolsó üres telekre épült a környéken és az építkezés során megóvták az eredeti növényzetet is. A környezettudatos lakók értékrendjével és látványvilágával oly mértékben azonosulni tudok, hogy akár holnap eladnám a jelenlegi otthonunkat és belevágnék valami hasonlóba,  persze fele ekkorában...

Forrás 1,2,3

Még bő egy évvel ezelőtt terveztünk be Dunaharasztiba egy olyan étkezőt, ahol régi vagy régies bútorokat kombináltunk a modern hangvételű konyha bútorával.  A terv az volt, hogy egyik oldalon 3 személyes pad lesz és az asztalfőkön, továbbá a másik oldalon székek lesznek, összesen öt. Mivel a kereskedelemben kapható székek között nem találtunk megfelelőt, így ügyfelünk szörfölt kicsit a neten. Félő volt, hogy pont 5 széket nem fog találni, ezért a renderek úgy készültek el, hogy KARE székek vannak az asztal körül: feketék két oldalt és fehérek az asztalfőkön. De egyszer csak jött a hír, hogy Anita rátalált a lakás tervezett stílusához illeszkedő székekre és ami a legjobb az egészben, hogy pont 5 darab van belőle, így visszatértünk a félretett pados verzióhoz. A Vaterás székek mellé hamar meglett a pad is és mindenki mehetett a bútor antikolóhoz, onnan pedig a székek a kárpitoshoz. Az asztal végül a KARE-ból költözött a házba, kellemes, de nem túl cicomás faragott lábával szép dísze az étkezőnek és remekül kiemeli a magasfényű feketére mázolt székeket és padot, a bársony kárpit pedig igazán elegánssá teszi az egész összhatást.
A ház még nincs fotózható állapotban, de az étkező már készen várja a környezetébe tervezett egyéb bútorokat, hűtőt és tárgyakat, így egy kis képet tudok mutatni a bejegyzés végén az étkező felújított bútorairól.

A számítógépes látványterv: KARE asztal KARE székekkel és Kéttemplom vitrinnel.

Az igazi a Vateráról. Színben sem az igazi, kicsit ütött kopott is, de remek felújító szakembereink segítsége mellett nem volt kérdés, hogy le kell csapni rájuk!

Az átmázolás glettelés nélkül történt, így a szék magán hordozza az idő nyomait.

Közeli kép a faragott lábakról.

A kárpitoshoz már kibelezve érkeztek a székek. Elbújt közöttük egy másik ügyfelem széke is.

Hipp-hopp, már készen is vannak a gyönyörű székek.

Az eredeti székek technológiáival felújított új székek szemből.

A szegecselés, mázolás, szövet közelről.

A székek közelről.

És végül a székek végső helyükön az átmázolt paddal és a fehér, faragott lábú KARE asztallal. Ha elkészül a lakás pár hét múlva, lefotózom az egészet és felteszem a blogra!

A Tretford sok-sok szép szőnyege közül a legeslegszebb az újrahasznosítható ECO carpet tiles. Na nem azért, mintha olyan különlegesen szép lenne a külseje, sokkal inkább a szellemisége miatt. Ezek a szőnyegek újrahasznosított anyagból készülnek és ha már nincs rájuk tovább szükség, akkor ismét újrahasznosíthatóak. Bordázott felületük modern és karakteres külsőt kölcsönöz nekik, az angóra és gyapjú felső réteg pedig igazán természetes hatást kölcsönöz a térnek, ahová betervezik őket. Az 50x50 cm-es elemeket kedvünkre variálhatjuk és a háromszögletű darabokkal pedig meglepően jó, 80-as éveket idéző designt lehet elérni velük, de annál persze sokkal modernebb felfogásban. Nekem a sakk tábla mintás a kedvencem, de azért a többi is tetszene, ha másnál látnám.