Ha tudtátok, ha nem, most újra leírom, hogy az építészkedés, lakberendezés, színtervezés előtt bizony ruhákat terveztem. Nem csoda hát, ha egy bizonyos olaszországi anyagboltban (FLAVIA TESSUTI) minden egyes nyaralásomon rogyadozó térdekkel, levegő után kapkodva töltöm el a szokásos fél óráimat, majd tele szatyorral és üres pénztárcával távozom onnan.
Miért is különleges ez a bolt (belinkeltem, mert képzeljétek, volt aki emailben rákérdezett hol van, mert szeretne kiutazni körülnézni)?
Hát azért, mert egyes anyagokra, szegletekre feltűzögeti a kedves tulajdonos hölgy, hogy az a bizonyos szövet, ami éppen a legmutatósabb és egyeseknek esetleg a legismerősebb is, bizony-bizony egy világcég saját tervezésű, legújabb trendeket követő anyaga. Ettől eltekintve természetesen különös érzékem van hozzá, hogy cetli nélkül is a legdrágább, legnemesebb és legnevesebb anyagokat pécézzem ki magamnak, de évente egyszer megadom magam az érzésnek és nem csak simogatom, hanem a megmaradt utolsó pártíz centiket leárazva meg is veszem, miután kissé le is alkudtam az árukat.
Ja, hogy nem landolt a szatyorban egy Dolce &Gabbana sem 108 Euro/méterért originált anyag végről? Hát kérem, nincsen ebben semmi furcsa, de higgyétek el, hogy a maradék fél-egy méterekből is varázslatos dolgokat lehet létrehozni. Ha jók lesztek, meg is fogom mutatni a végeredményeket! :-)