A mai napon 3 ökodizájn ülőkét találtam bemutatásra érdemesnek.
Az első képen a tonkR Apoint fotelje látható. Engem meggyőzött a felfújható gumifotelt imitáló, 2 oldalán újságpapírral bevont székszerűség (fotelnek nem mondanám, mert nekem ahhoz nem elég kényelmes). Leginkább egy skandináv stílusban berendezett nappaliban tudnám elképzelni egy puha bőrkanapéval szemben, annak ellenpontjaként.
A második széket, vagyis inkább fél karosszéket (Arc chair) Tom Reffield tervezte. A szék a másik oldalról nézve leginkább egy fából készült tornásznőre hasonlít, aki éppen szalag gyakorlatot mutat be.
A harmadik képen egy újrahasznosított papírpárnákból készült puha ülőalkalmatosságot láthatunk. Ránézésre nagyon kényelmes, de ülőfelülete alacsonyan van, így csak azoknak ajánlom, akik babzsákfotelből fel tudnak állni komolyabb baleset nélkül.

E heti hétvégi házunk a Sun Valley Residence, az Allied Works Arhitecture többszörös díjnyertes munkája, mely egy lankás, ősgyeppel és vadvirágokkal borított völgyben épült, a Sawtooth hegység lábánál.

A környéken jellemzően amerikai stílusban épült villák és rezidenciák találhatók. A ház formáját éppen ezen házak közelsége és a távoli hegyek ereje inspirálta: a tervezők szándékai szerint különbözni akar a környezetétől, ugyanakkor közvetíteni is szeretne ebben a konfliktusban.

A magas hegyek között elterülő völgy extrém feltételeire válaszul a házat egy nyugodt szentélynek szánták, olyan helynek, ami összehoz. Sima betonfalak 4 egymásba kapaszkodó csoportja kúszik fel a Penny Hill lankáira, a falak a tájat invertálva váltakozó ritmusban megnyílva és bezárulva szövik át a rétet - feltárva a páratlan kilátást, ugyanakkor belső kerteket, teraszokat, udvarokat hozva létre. Az egyszerű tetőformák emelkednek és süllyednek a falak között, a tömeg váltakozásával hozva létre intim helyeket csakúgy, mint nagyvonalú tereket, melyek nyitottak a táj felé. A nyílások által keretezve, az udvarokon át, a falak között becsusszanva a táj szinte összeforr a házzal, ugyanakkor kizárja a környező szomszédság középszerűségét.

2011 május 14-én végre megtörtént aminek meg kellett történnie, a dekooderes csapat kicsit zöldebbé tette a világunkat. A LavandArt gyönyörű galagonya fájával, a nemsüti vega finomságaival, pokrócokkal, málnaszörppel, túrós sütivel és családtagjainkkal felfegyverkezve remek pikniken vettünk részt. Tegye fel a kezét az az olvasó, aki szintén ott volt! Ugye milyen jó volt? Ugye! És ugye milyen kevés energiabefektetés kell ahhoz, hogy szebbé és jobbá tegyük a Földet? Ugye!
Az eseményről bővebb beszámolót a dekooderen olvashattok.

És ne felejtsétek, már csak két napotok van megtervezni a kabalánkat!

A svéd festő, Jesper Nyren képei csodálatos színérzékelésről, látásmódról és azon képességéről árulkodnak, hogy mesterien tudja átadni azt az érzést, amit ő belelát a tárgyakba. Mindehhez persze nem árt, ha kéznél van egy gyémánt is, de gyakorló festők, vagy dekorálásra hajlamos otthonszépítő háziasszonyok Cirkóniummal is kezdhetik a kísérletezést, ha le kívánják utánozni csodálatos festményeit. Elég hozzá egy-két művészboltban vagy barkácsboltban kapható előregyártott festővászon és pár tubus akril festék. Tavalyi "szilánkos" kollekciója után idén már visszatért a szögletesebb, geometrikusabb témájú képekhez, ezért a bejegyzés végére azokból is kiválogattam párat, továbbá a gyémántok és az utolsó kollekció képei közé beékeltem egy enteriőr részletet, hogy mindenki számára láthatóvá váljon, mennyire feldobja a teret egy-egy ilyen kisebb-nagyobb kép, nem utolsó sorban pedig egy nagyon látványos, egyszerre  színes és fekete-fehér lépcsőházról készült képek és terv is került a bejegyzésbe. Kellemes nézelődést!

Újra itt a hétfő, újra itt az öko részleg.
Ma egy olyan cég termékeit mutatom meg nektek, amelyik fát hasznosít újra különböző bájos apró tárgy formájában. A legszebb az egészben, hogy nem is látszik ezeken a holmikon, hogy újrahasznosított anyagból vannak. Ha a szomszéd kerületben lenne a Laboratori, biztosan gyakran betérő vendég lennék.

Az AB Rogers Design tervezte ezt a számomra megvalósult álom kategóriába sorolható lépcsőt. Milyen kár, hogy másé ez a megvalósult álom...
Érdekes, hogy a ház többi része már sokkal visszafogottabb a színeket illetően. Talán pont ezért üt akkorát a lépcső, mert rengeteg fehér veszi körül és többi helyiséget is csak 1-2-3 színnel bolondították meg.
A ház egyik jópofa színes lakójával készített videót - melyben a ház működését mutatja be - a bejegyzés végén találjátok (le- és felemelkedő ágy, forgó ágy, rejtek ajtók, csúszda, lépcsők...).

Mostanában többek között egy két gyermekes család tervein dolgozom. A megbízás érdekessége, hogy a tervek megrendelői kérésre nem 3D-ben készülnek, hanem 2 dimenziós fotómontázsok formájában.
A gyerekrészleg már elkészült, most terveződik a nappali-konyha-étkező szekció és ha az is kész van, akkor az előszoba, lépcsőház, emeleti folyosó kerül sorra.
Amint már a gyerekszobás bejegyzéseinknél is említettük, a gyerekszobákat nem kell minden áron a lakás többi részéhez hangolni, ezért is merem megmutatni őket hamarabb, az összes többi közösségi tér elkészülte előtt.
A nagyobbik fiúcska kérésére az ő szobájának domináns színe a zöld, kisöccséének pedig a kék szín lesz.

A Chaircouture székeit, foteleit, ágyait nézegetve arra a megállapításra jutottam, hogy couture bútorokra csak couture ruhákban lehet leülni, így felkerekedtem és megkerestem a legnagyobb nevű divatházakat. Pár óra alatt meg is találtam a megfelelő modelleket, melyek arra érdemesek, hogy helyet foglaljunk ezeken a bútorcsodákon. Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de én nagyon élvezném, ha lenne időm és pénzem élőben, egyenesben játszani ezt a játékot...

Ha még nincs programod szombat délutánra és szeretnél egy fiatal, lendületes csapat tagjaival várost szépíteni, akkor közöttünk a helyed!

Bővebb felvilágosítást a dekooderen találtok. Katt az itt-re!

2011. május 4-7. között Magyarország rendezte az Európai Építészpolitikai Fórum (EFAP) soron következő nemzetközi konferenciáját. A konferencián 25 terv került bemutatásra a különteremben, mely tervek a Szervezőbizottság által kiírt pályázatra beérkezett munkákból kerültek ki. Ez a pályázat elkerülte a figyelmemet, de legnagyobb meglepetésemre a szervezők közül Finta Sándor (Kortárs Építészeti Központ) elküldte nekem a pályázati kiírást Rácz Jolán (a Kulturális és Örökségvédelmi Hivatal nemzetközi referense) kérésére, aki az Építészfórumon találkozott a tervemmel. A Hulladékhasznosító Kompozit Manufaktúra minden szempontból megfelelt az EFAP főbb témáinak (innováció és fenntarthatóság), ezért a Szervezőbizottság be is választotta a legjobb 25 közé, ennek köszönhetően meghívottként vehettem részt az EFAP rendezvényein. A konferencián való kiállítás óriási megtiszteltetést jelent számomra, ráadásul olyan politikusokkal és építészekkel is beszélgethettem, akikkel egyébként lehet, hogy sosem lett volna alkalmam.