A legtöbb ember arra vágyik, hogy olyan otthont teremtsen magának, amire mindenki elismerően bólint és azt mondják, bizony ide én is szívesen beköltöznék.
Sokan arra vágynak, hogy egy eldugott helyen lakjanak és csak az lássa otthonukat, akit meghívnak magukhoz.
Vannak, akik olyan házat építenek, ami teljes mértékben az ő ízlésüket tükrözi és vannak olyanok is, akik mindig a trendet követik és pár évente új házat építenek.
Olyanok is akadnak, akik egészen másfélében laknak, mint ami igazán tetszene nekik.
És vannak a merészek.

A házról készült cikket itt nézhetitek meg és nem mellesleg ott jobb oldalt lehet szavazni a diplomatervemre! Nyomjatok párat lécci, ne én legyek már az utolsó a 8-ból! Köszi!

Mikor legutóbb szennyestartót vásároltam, az Id Design egyik újságpapírból újrahasznosított remekén akadt meg a szemem. Azonnal meg is vettem, mert tudtam, hogy remekül fog mutatni színes minimál otthonunkban és természetesen így is lett. Nagyon jól érzi magát nálunk és még a fiúk is képesek szinte mindig eljutni hozzá a szennyesükkel.

Ezt a hozzá illő tapétát még régebben láttam meg a design-milk oldalán és ha lehetne itthon ilyet venni, most azonnal rohannék a boltba, mert heteken belül újrafestjük az emeleti részt. A színes metálfalas próbálkozásunk után úgy gondoljuk, hogy itt az idő, hogy a földszinthez igazítsuk az emeletet és nemes egyszerűséggel azt is törtfehérre festessük át. Eredetileg ugye úgy volt, hogy az egész emelet munkafunkciót kap, ezért vállaltuk be az olcsónak éppen nem mondható kísérletet a metálszínekkel (konkrétan 5 darabbal). A nagy összenyitott tér tehát törtfehér lesz és csak a lépcsőházunk és a dolgozószobánk marad metálfal, mert egyszerűen jobban mutatnak ezek a festékek kis terekben. Ezzel az újrahasznosított tapétával viszont szívesen bevonnék egy falat, hogy visszacsempésszünk egy pici izgalmat a lecserélés áldozatává váló metálfényes tündöklés után és a törtfehér bútorok is jobban mutatnának ezelőtt a fal előtt.

A tapétát a Weitzner-nél lehet kapni az USA-ban WNE113/1 kóddal. Ha valaki mégis látott ilyet itthon vagy éppen forgalmaz, csak szóljon nyugodtan!

Kedves Olvasóim!

Már csak egy utolsó szavazásra invitálnék mindenkit a 2010 Média Építészeti Díja versenyen.

A 8 döntőbe jutott terv közül a Hulladékhasznosító kompozit-manufaktúra cím alatt futó diplomamunkámra adjatok le egy-egy szavazatot itt, ha Ti is úgy érzitek, hogy megérdemelné:

http://epiteszforum.hu/node/17247

Ha bárki elakadna a szavazás során, csörögjön rám a fenti számon!

Köszi előre is!

A belsőépítészeti munka egyik legaranyosabb része, amikor gyerekeknek tervezünk. Nagyon helyesek, amikor elmondják az álmaikat, vágyaikat, esetleg még rajzolnak is hozzá és képeket is mutogatnak közben. Természetesen mindegyiknek van kedvenc színe, vagy színei, mesehőse, játékai, melyeket majd kiemelt helyre kell letenni a terven, aztán persze majd a valóságban.

Egy ilyen aranyos szituáció nálunk, itthon is előállt a nyáron.
Kisflanctól kaptam egy katalógust, melyből ő csodálatosan berendezte otthonát. Alex meglátta a katalógust, átlapozta és csillogó szemmel hozta oda nekem:

- Anya, bejelöltem azokat a dolgokat, amikből be kellene rendezned nekem és Ali babának egy-egy szobát! Az enyém kék, az övé rózsaszín legyen!

Hát így kezdődött, hogy játékból hazai pályán is terveztünk egy-egy gyerekszobát a magunk örömére.
Ezek a szobák nem fognak megvalósulni sajnos, mert nem tudunk kimenni Olaszországba a bútorokért és a tárgyakért, de a napokban terveztünk egy itthonról is összeállítható kalózszobát Alexnek, amit karácsonyra fog megkapni ajándékba. Ennek történetét is leírom majd itt a blogon, de most először következzenek a Maisons du Monde szobák a la Alex!

Megkönnyebbült sóhaj hagyta el mellkasomat ma, amikor ezt a hírt meghallottam. Azt hiszem, éppen itt volt az ideje.

Eklektikus ízlésemnek köszönhetően talán senkit sem fog meglepni a hír, hogy odavagyok Gaudi munkásságáért. Az egyik kedvenc építészem. Még az is lehet, hogy a legkedvencebb kedvenc, de én semmiből sem szeretem egyre redukálni a kedvenceket, a vizualizáció területein legalábbis.

Ha nem kizárólag adományból épülhetne ez az építészeti remek, már minden bizonnyal réges rég készen lenne, de ha most rendelkezésre állna az összes pénz, ami a maradék 10 torony felépítéséhez szükséges, még akkor is 15 évig épülne rendületlenül, hogy a végén felkerülhessen a (most már) bazilika központi tornyára a kereszt és ezzel elnyerhesse 170 méteres, végleges formáját. Végleges, de nem tervezett formáját. Sajnos Gaudi tervei és makettjei a spanyol polgárháború alatt elpusztultak, így csak találgatni lehet, hogy hogyan is nézett volna ki élete fő műve, ha minden úgy épül meg, ahogy ő tervezte.
Valószínűleg nem úgy, ahogy 2001-ben készített saját felvételeimen láthatjátok, de Őt utánozni nem lehet és lehet, hogy nem is ez volt a cél, mert Gaudi egyszeri és megismételhetetlen.

A 2005-ben megnyitott Puerto America hotelben, Madridban most szívesen időznék. 12 szinten 362 szobában 19 világhírű tervező által megálmodott folyosókon és szobákban pihennék és járkálnék fel-alá, amíg le nem jár az őszi szünet. Sajnos az üdülési csekkekből erre nem futotta, csak a neten tudom bebarangolni egy magyarországi szállodácska apró és sokkal kevésbé formatervezett szobájából sóvárogva. Nyitóképnek és a bejegyzés elejére azt a tervezőcsapatot tettem, akiknek a stílusával a legjobban azonosulni tudtam, de 1-2 kivételtől eltekintve abszolút megértem, hogy miért ezeket a tervezőket kérték fel erre a megbízatásra, ugyanakkor nem értem, miért pont ezt a szögletes ruhát adták rá a hotelre kívülről. Kicsit olyan, mint egy színezéssel felújított 70-es évekbeli tengerparti apartman. Én egészen más külsőt képzeltem el neki az enteriőrfotókat nézegetve, viszont a folyosókon egytől-egyig elámultam. Csodálatos, hogy hányféleképpen oldható meg egy ajtókkal teletűzdelt egyenes tér.

Remélem Rafael Vargas fotói Titeket is legalább annyira lenyűgöznek, mint engem és találtok kedvetekre való folyosót és szobát is!

Amint megláttam Niki Jones honlapját, egyből éreztem, hogy itt most valami különleges dologról van szó. Nem csak azért, mert hihetetlenül ügyesen bánik a mintákkal, a formákkal és az anyagokkal, hanem mint honlapjáról kiderül, ezek a termékek  ahhoz is hozzájárulnak, hogy fejlődő országok kézműves mestereinek legyen munkája, az elpusztult tevéknek legyen mibe beépülnie csontberakás formájában, és hogy olyan tárgyak jöhessenek létre, amelyek akár generációkon keresztül is öröklődhetnek, azáltal, hogy népi motívumokat örökítenek tovább.
Annak köszönhetően, hogy Niki nem a fogyasztói társadalom számára termel - hanem azoknak, akik az értéket nem a márkanévben látják, hanem az időtállóságban -, a környezetünket is kevésbé terheli, mint az eldobható tárgyakat és bútorokat készítő cégek. Niki még arra is figyel, hogy minimálisra szorítsa a csomagolóanyagokat és azt is lehetőleg természetes anyagokból állítsa elő, mint például textiltermékeihez, amiket pamutzsákokban juttat a célszemélyhez. Szeretem minden darabját, a hitvallását és azt, hogy a dúsan megkomponált szín- és formavilág ellenére mégis különleges harmónia árad a termékeiből készült enteriőrökből.

Ezt a képet azért muszáj megmutatnom Nektek és egyben magamnak is, mert munkám során általában mindig azt hangoztatom, hogy egy helyiségbe lehetőleg ne tegyünk 2-nél több féle fát, mert nagyon sok utána járást igényel az összeillő fajtájú és színű hozzávalók felkutatása.
A most bemutatásra kerülő enteriőr részlet nem igazán az én stílusom, de mindig elismerem, ha valami szép és másnál szívesen időznék benne. És ez bizony szép.
Akárki is csinálta ezt a nappalit, volt érzéke és türelme a színekhez, a formákhoz, az anyagokhoz és persze a fához.

Mai "mit mivel" összeállításom témáját Pepe látta meg nekünk Bogiboszi oldalán, aki Melinda oldalán szeretett bele a folytatásban szereplő bőrszőnyegbe.
Adott tehát a szőnyeg, melyet a PACHAMAMA gyárt az olaszországi Maranelloban és létezik egy tükör, amely hozzá egészen jól illeszkedik, ez pedig a KARE-nál kapható Budapesten.
Bár a szőnyeget szabályos kör alakú bőrdarabok alkotják, ennek ellenére mégis jól passzol hozzá a kissé tojásdad alakú darabokból álló tükör. Ilyen tükröt egy lila hálószobába már beterveztünk egyszer, a szemfülesek biztosan emlékeznek rá, hogy melyik otthonban ékeskedik, még ha nem is ilyen szőnyeg társaságában.
A szőnyeg többféle színben kapható és rusztikusabb ízlésűeknek 40x40 cm-es bőrcsempe is jár hozzá.

Happy ending: elkészült a TRAFIK Kortárs Művészeti Pont.... olvashatjuk az Építészfórum 2010 Média Építészeti Díja verseny Megépült projektek kategóriájában.

Sajnos a verseny utolsó fél órájában a 4 héten keresztül élbolyban helyet foglaló aprócska, nívó díjat nyert épületet kitolta a döntősök közül egy másik terv hirtelen bezúduló 50 szavazatával, pedig ennek a megépült projektnek bizony a döntőben lett volna a helye. Ismerve építészének élvezetes stílusát, szem nem maradt volna szárazon a verseny további részében. Óriási veszteség ez a versenynek, ezért megpróbálom itt kárpótolni azokat, akik egy kicsit többet, személyesebbet szerettek volna megtudni erről az épületről.

HELYESBÍTÉS: 

2010 október 27-én a TRAFIK a döntőbe került!

 A fenti linken olvashattok a TRAFIK-ról bővebben, a cikk folytatásában pedig arról számolok be, hogy miért is kapott "Helyi Építészeti Örökség" építészeti nívódíjat 2010-ben és elolvashatjátok a TRAFIK megmentőjével, Ligetvári Istvánnal készült aprócska interjúmat is.