Tegnap megkért az egyik ügyfelünk, hogy szaladjak át megnézni, hol tartanak és ha tudok, segítsek neki felragasztani a vadi új falmatricákat a leendő hálószobába. Mivel nagyon szeretem az ilyesmit, ezért azonnal igent mondtam. Ma át is mentem, jól körülnéztem, kigyönyörködtem magam a tapétákban és a konyha üvegmozaikban, a tükörcsempében és a lámpatestekben, majd elkezdtük a falmatrica projektet.

Itt láthatjátok a még csupasz hálószoba falat.

Laptopon megnéztük a falmatricát egy létező enteriőr falán a forgalmazó cégnél  és azonnal feltűnt, hogy amit ügyfelem kapott postán, az nagyjából pont fele akkora. Először azt gondoltuk, hogy az egész ágy fölött át fog ívelni a matrica sásszerű leveleivel és szétrebbenő virágaival, de rá kellett jönnünk, hogy ez a matrica maximum a szoba jobb oldali falán lesz némi kis hangulati elem és jó esetben bekanyarodik az ágy jobb oldala fölé. Fejben kisakkoztuk, hogy helyezkedjenek el a falon, majd szépen odapróbáltuk a 3 részből álló együttest és amikor úgy éreztük, hogy sikerült optimálisan elrendezi őket, akkor a matrica fehér alátét papírját nagyon lassan és óvatosan lehúztuk az átlátszó nylonról. Mindeközben végig következetesen a nylon akart leválni a virágokról, de ezt persze nem szabad hagyni. Muszáj, hogy rajta maradjanak az alkatrészek, mert a nylonnal kifelé (matricával befelé) kell a falra illeszteni a virágokat a fehér papír nélkül. Jó tanács, hogy ahol erős szemcse vagy bármi más festési hiba, többlet van a falon, azt mindenképpen távolítsuk el, mielőtt a matricákat feltennénk, mert át fogják lyukasztani a matricát felsimításkor!

A folyamat mindenképpen két emberes, ha egy mód van rá, egyedül ne álljunk neki! Itt, a mi esetünkben ügyfelem tartotta el a faltól a matrica tetejét, míg én az alját illesztettem a szőnyeg lábazatának tetejéhez. A matricákról egyébként általában elmondható, hogy alulról felfelé simítva érdemes feltenni, hiszen általában alulról szoktak indulni ezek a minták. Mikor elkészültünk a nylon felragasztásával, az összes kis alkatrészt jó alaposan, papírtörlővel megdörzsöljük, majd lehúzzuk a nylont a virágokról nagyon lassan, óvatosan, nehogy a minták elszakadjanak vagy elnyúljanak. Majd mikor ezzel végeztünk, az arany matricákat még egyszer végig simogattuk papírtörlőn keresztül, hogy a falat össze ne koszoljuk.

Így nézett ki a matrica első, legnagyobb része feltéve.

Ugyanezt a folyamatot végigcsináltuk a minta középső részével is.

Majd az utolsó elemével is és el is készült a mű.

Ugye milyen szép lett?

Közeli fotók a surlófényben megcsillanó falmatricáról.

A folyamat nem bonyolult, de mindenképpen két emberes és igényel némi türelmet és szemmértéket is, de mindenképpen megéri belevágni, ha szeretnénk hasonló módon feldobni otthonunk valamelyik szegletét! Próbáljátok ki Ti is ezt a kellemes és látványos eredménnyel járó időtöltést!

Lassan azok kapom magam, hogy megfertőződtem az OSB vírussal. Amennyire hideglelést kaptam az OSB-től pár évvel ezelőttig, most annál inkább tetszik. Persze régen nem láttuk máshol, mint félkész vagy késznek mondott, soha be nem fejeződő vidéki családi házakon, mára viszont sokkal szerteágazóbb a használata. Ráadásul egy kis lakk, némi textília vagy egy jó kis betűnyomda csodákat tud művelni vele. Chris Rucker bútorai pedig annak ellenére játékosak és izgalmasak is, hogy végtelenül letisztult formákkal dolgozik és kísérletezik, ráadásul újrahasznosít. Nagyon bírom az arcot! Nézzétek meg a fizimiskáját saját oldalán! Haláli!

Ahogy előző bejegyzésemben megígértem, ez a post arról a prospektusról fog szólni, melyben fürdőszobánk és az előző bejegyzés megmentett art deco fotele is szerepel. Az egyedi zuhanykabin gyártó cég (FONTESSA) a fürdőszobánk láttán kedvet kapott hozzá, hogy a hna design studio-val és annak fürdőszobájával készítse el ez évi prospektusát. A megbízatás olyan jól sikerült, hogy még a nevet és a logót is a prosihoz igazíthattuk. Ez aztán az igazi ráncfelvarrás: új név, új logó, új színek és új prospektus született a hna design studio-ban! ;-)

A prospektusból kiderül, hogy mennyi gyönyörű alapmodell van a kínálatban, de emellett bármilyen egyedi, exkluzív igényt is kielégítenek. Sőt, bármilyen színt és mintát is megálmodhatsz a zuhanykabinodra, zuhanyfaladra vagy tükrödre a meglévő alapminták mellett.

A szöveges rész kapott anyag, a szép fotókért köszönet F. Tóth Gábornak, az élethű renderekért pedig Csontos Mónikának, akinek az egyik mintája már egy Erdélyben lévő zuhanyfal üvegét díszíti azóta.

Már vagy egy éve történhetett, hogy Budaörsre tévedtem egy lomtalanítás alkalmával. Első felindulásból megtetszett a szemétkupac mellett álldogáló art deco karosszék, de nem volt bátorságom a helyi vadászokkal szembeszállni, bár ekkor ők még nem leltek rá erre a kincsre. Aztán dolgom végeztével, hazafelé menet látom, hogy a kis bútorrom még mindig ott árválkodik. Illetve nem volt egyedül, de társa még rosszabb, hiányos  állapotban volt. Mivel még mindig nem láttam 50 méteren belül a helyi erőket, így kicsaptam az indexet, nyomtam egy satuféket és leparkoltam az utca túloldalán. Azóta is áldom azt a pillanatot...

Hazavittem a kis roncsot és elkezdtem tervezgetni, hova is kerüljön majd, milyen is legyen az új ruhája.

Elvittem bútorrestaurátor ismerőseimhez, hogy szabadítsák meg a kosztól és mocsoktól, jól csiszolják meg és fertőtlenítsék, majd fessék le törtfehérre.

Mivel ebből csak a festés történt meg csiszolás nélkül és az is 20.000.-ért, ezért kissé csalódottan hazaballagtam a karosszékkel. De sebaj! Gondoltam, hisz Pepe úgyis nagy barkácszsonglőr, majd  jól megcsiszolja! És úgy is lett.

Ezután elvittem  kis kárpitosomhoz a Kárpit kuckóba, ahol megkértem, hogy állítsuk vissza szinte eredeti állapotban, azzal a kis különbséggel, hogy hagyjuk el a cirádát a tetejéről és a komoly rugózatot olcsó szivaccsal helyettesítsük.

Miután ez megtörtént, következhetett a ruhapróba. Két jelöltem volt, miután maradt törtfehér műbőr a bejárati ajtóról (az ajtó felújítását itt olvashatjátok), és törtfehér mintás műbőr az antik étkezőbútor felújításból (ennek történetét pedig itt nézhetitek végig).

Végül a sima szado-mazo szerkó mellett döntöttem, végtére is egy modern lakásba kerül, tehát amennyire lehet, modernizálnom kellett.

A letisztult, szögletesített formák kimondottan jót tettek a fotelnek.

A folyamatot eddig tudtam nyomon követni, mert elszólított a kötelesség, de másnapra elkészült a nagy mű, aminek azóta is a csodájára járnak az értékmentő barátok, rokonok és ismerősök.

A végeredmény annyira megtetszett egy külföldi zuhanykabin gyártó cégnek, hogy kölcsönkérték a fürdőszobánkat és felkértek minket a magyar katalógus és arculat megtervezésére. A végeredményt a következő bejegyzésben láthatjátok. Klikk ide!

A tanulság, hogy ne dobj ki semmit, mert minden, ami másnak értéktelen kacat, kaphat második esélyt és újjászülethet! Néha kimondottan bánom, hogy nem lomizásból élek! Nagyon élvezném, ha nem lenne olyan nagy a verseny a piacon. :-)

A Quattro Mobili budaörsi üzlete megnyitotta vadiúj alvásstúdióját. Ennek örömére egy teszttel kedveskedik minden egyes olvasójának az áruház és a kitöltők közül egy szerencsés hazavihet egy 50.000.- Forintos vásárlási utalványt! Illetve esélye sem lesz hazavinni, hiszen szerintem azonnal el fogja költeni az áruházban. :-)

Te mit vennél belőle?

Egy ilyet?

Netán egy ilyet?

Vagy egy ilyet?

Vagy esetleg egy ilyet?

De még jobb lenne, ha az olvasósarkodat tennéd még otthonosabbá?

Számtalan variáció közül választhatsz!

Nincs más dolgod, mint november 15-ig kitölteni a Nagy Alvás Tesztet itt és lájkolni a hna design oldalt itt nálam! Aki meg is osztja a hírt, az a legjobb fej mind közül! :-)

Ezen a héten kicsit kikapcsolódtunk, a gyerekeket és a fél háztartást felpakolva elutaztunk Zalakarosra, a Hotel Karos Spa-ba. A bejegyzés első felének képei a hotelről és annak erős és kevésbé erős tulajdonságairól szólnak, a bejegyzés második részében viszont csodálatos képeket láthattok majd a hoteltől 10 km-re fekvő Bivalyrezervátumról és annak sok-sok szépségéről és lakójáról.

Először tehát következzen a hotel és annak minden búja és bája, tehát minden ami miatt szerettük és ami miatt nem annyira.

A hotelt nem elsősorban a kiemelkedő építészeti kvalitásáért szerettük.

(Kocsiból fotóztam, bocsi.)

Nem is a belsőépítészete, dizájnja miatt.

A mérföldes folyosók sem voltak a kedvenceink.

Viszont szerettük az éttermét, ahol kicsit frissebb, fiatalosabb volt a dizájn, bár be kell vallanom, hogy a színek mind az  épület külsején, mind belsején dicséretes módon, következetesen végig vonultak.

Szerettük az ételeket.

A medence teret.

A dekorációkat.

A sok-sok gyerekprogramot, kezdve a Halloween esttől, az Apartmanház fantomjáig, aki késő este meglátogatta a folyosókon várakozó és leskelődő gyerekeket cukrot adva nekik, és arra buzdítva, hogy szigorúan fogmosás után fogyasszák el azt.

Szerettük a minden estés bábszínházat. Ráadásul ugyanaz a néni jött el ide is, aki Alexék ovijába járt éveken keresztül.

Szerettük Janza Kata musical estjét is, ami a gyerekek tiszteletére végül is orbitális mesefilm betétdalos bulivá kerekedett megspékelve Kata fergeteges humorával.

Bal oldalon hupikékben Alex fiam csápol.

Szerettük a csocsóasztalt is, ami összekovácsolta a srácokat és szüleiket is.

Szerettük nagyon a szuper játszóházat a kézműves kuckóval együtt. Alex sok gyönyörű művet alkotott és sok barátot szerzett, de Ali baba is remekül érezte magát.

De a legjobban a welnness részen letett amiotthonunk magazinokat szerettük, melynek elején ott díszeleg a kedvenc általunk tervezett lila-arany-bézs "lakásunk". Ali baba is rábukott bézs lila pettyes pólójában.

Most pedig következzen az a szépséges képsor, ami nemcsak jó és élvezetes, de minden porcikájában gyönyörű is. A természet az igazi dizájner!

A Kápolnapusztai Bivalyrezervátum épülete.

A környező táj és annak csodálatos részletei.

A játszótér a maga természetességével.

Barátságos állataival.

Deszkaborítású épületeivel.

Múzeumával.

Tűzifájával.

Kóbor kecskéivel. (Tudtátok, hogy nekik téglalap alakú a pupillájuk?)

És végül a lovaskocsijával.

A fél órás út során sok érdekes dolgot tudtam meg a kocsistól.

A rezervátumban a felnőtt állatok tekintetében egy kivétellel csak tehenek laknak. A fiatal bikák a vágóhídra kerülnek, hogy ne halálos viadalok során pusztuljanak el a tenyészbika szerepkör megszerzése közben. Egyébként azok a tehenek is ott végzik, akik nem termékenyek. Azt is megtudtam, hogy a bivalyoknak a szügyükön ugyan olyan zsírt tartalékoló púpja van, mint a tevéknek. A zsírt a nyári szárazságra és egyéb ínséges időkre tartogatják. A fiatalabb példányoknak nagyobb a púpja, az idősebbeknek kisebb, mert már nem tudnak olyan jól raktározni.

A bivalyok szeretnek a sárban dagonyázni. Többnyire a fejüket kenik be vastagon sárral, mert így nem tudják a legyen és szúnyogok kínozni őket.

Ezen az utolsó fotón pedig a tenyészbika látható a kép közepén, körben egy csomó tehénnel.

Mindenkinek csak annyit kívánnék, hogy akár a hotelbe, akár a rezervátumba látogasson el és érezze magát legalább olyan jól, mint ahogy mi éreztük!

A most bemutatásra kerülő karácsonyi dekorációkkal és díszekkel kapcsolatban lehet, hogy többen ferde szemmel néznek rám, mert egyik-másik igen gusztusos, de képzeljük el a következő szituációt. Mindenki kihajítja az elmúlt évtizedekben vásárolt díszeit, dekorjait és elrohan a boltba 2011-es feliratúakat vásárolni. Majd Karácsony után fogja őket és egy laza mozdulattal kukába dobja. Ha a Föld minden családja így tenne, akkor bizony igen nagy hulladék kupacot kellene betemetni a föld alá. És ezek felett a kupacok felett 10-20 év múlva lakóparkokat parcelláznának mondjuk ki, ahova gyermekeink költöznének. Belegondolni sem szeretnék ebbe a forgató könyvbe. Mivel azonban ennek elég kicsi az esélye, azt a változatot már sokkal barátságosabbnak érezném, hogy mindenki minden évben csak 1-2 ilyet vásárol, és 50 év múlva már nagyon vidáman festene a karácsonyfája és az unokáknak is el lehetne mesélni, hogy mi volt abban az évben, amikor azt a bizonyos díszt vásárolta...

Forrás

Természetesen a tök az igaz dekorációs elem Halloween ünnepén, de nekem ez idén sajnos kimarad és helyette valami egészen különleges, ámde legalább olyan ijesztő témájú kortárs képzőművészeti remekeket mutatok. Ez az ünnep úgyis a gyerekek ünnepe igazából, Alex fiam pedig odavan a koponyákért, ha más nem, Ő biztosan örülni fog.
Takashi Murakami "Homage to Yves Klein" című képsorozata a Perrotin Galériában látható. Ezekkel a képekkel kapcsolatban annyit érdemes tudni, hogy Yves Klein 1955-től kísérletezik monokróm képekkel. A kísérletek során leginkább vöröset (tűz), aranyat (Nap), kéket (víz, levegő) használ, így Murakami sem tett másképpen. Ezen színek keveredéséből állnak össze nagy méretű, meghökkentő témájú vásznai.

Van úgy, hogy az ember egymást követő hétvégéken ugyan annak az építész irodának a terveibe szeret bele. A múltkori feketére festett "pozdorja" ház után, most következzen egy szintén sötétre festett épület.
A Tham &Videgard Arkitekter pofon egyszerű tömeget díszített fel random módon elszórt, fadobozba zárt üvegfelületekkel. A tegnapi napon közzétett "életszagú" lakással ellentétben ez ismét egy steril otthonra hozott példa, de én híve vagyok a rendnek, a rendezettségnek és a fotózásra szépen kiürített és rendbe tett tereknek. Akinek van képzelő ereje, úgyis látja maga előtt, amint egy lakás otthonná válik, abban a pillanatban, ahogy tulajdonosai és azok személyes tárgyai ellepik. Ennek az épületnek pedig pont a rendezetlenül rendezett rend az erénye és a bája.

Sokszor éri szó a bloggerek háza elejét, mert általában túl steril otthonokat teszünk fel blogjainkra. Hogy megörvendeztessem "életszagú" otthonokat hiányoló olvasóimat, ma egy olyan lakást mutatok meg, amiben vannak nagyon hangulatos, egyedi és ötletes részek is, de hogy a lakberendező és a stylist nem volt otthon a fotózás idején, az biztos. A képek láttán annyira megdöbbentem, hogy elejtettem a képek forrását és egy éve nem találom...